2012. február 23., csütörtök

2012. február 18., szombat

Eltelt egy év...

Lulu egy hete ünnepelte első szülinapját! Vagyis egy hete kezdte, és azóta szinte folyamatosan ünnepelünk. Volt ugyanis aznapi ünneplés, reggel Mamucival és este Daddy-vel. Volt angol rokonos ünneplés múlt hét végén. Aztán haza utaztunk, és itt is volt már többszörös köszöntés, és még ma délután vár ránk egy magyar rokonos ünneplés.
És itt már ünnepeltünk.
Lulu édeske hősiesen tűri az utazgatást, az ébren tartást, a vendégjárást. De azért tegnapra kicsit betelt nála a pohár... megértem. És nem aludtunk. Szinte semmit egész éjjel. Szerencsére ritkán fordul elő, el is szoktam tőle, így már a harmadik kávénál tartok, és a negyediken gondolkodom...
Arra gondoltam, hogy én is, mint sok más blogos ismerősöm, írok egy rövid beszámolót, hogy miket is tud az egyéves kisasszony. Nem ígérem, hogy olyan szorgalmasan fogok havonta írni, mint pár anyuka (itt üzenem nekik, hogy imádjuk olvasni a havi beszámolókat, csak így tovább, és le a kalappal!!!), de majd igyekszem.
Szóval (és itt is koppintok, a témaköröket illetően):
Hiába volt nálunk az egy éves viziten a védőnő, a nagy hó miatt nem hozta el sem a centit, sem a mérleget, így fogalmam nincs hogy Lulu mekkora. Talán 80 centi lehet, hisz a 74-es ruhákat már el kellett a padlásra raknom, és ami a fiókban van ruha, már mind nyolcassal kezdődik. Súlyra valószínű, hogy már 10 kiló felett van, 4+os pelust hord, mondjuk csak a combija miatt kell a +. Szerintem teljesen arányos, de itthon többen is (akik nem nagyon látták még) mondták, hogy "De nagy baba". Remélem bóknak szánták...
Kint van már nyolc fogacskája, az első kettő nagy lapát, de édesen villognak, mikor vigyorog! Szerintem jönnek a rágó fogak is, mert a héten szinte semmit nem volt hajlandó megenni, csak a hideg uborkaszeleteket tömködte be a pofazacskójába. Meg persze csöpög a nyála, folyik az orra, piros a feneke, és mérgesen kiáltozik miközben rágja a kezét.
Mozgás
Pár hete kezdte magát felhúzni állásba a bútorok mellett. Meg a nadrágomon lógva. Kicsi lábujjaival még mindig kapaszkodik a padlóba, mint egy kis majom, be vannak neki kunkorodva a talpa alá. Nagyon édes. Emiatt cipőt sem nagyon tudok ráadni, mert rögtön összekunkorodik a lábfeje, amint valami a talpához ér! Már pár lépést megtesz a bútorok mentén, de ha a kezét megfogom, akkor rögtön összerogyik, és kacagva dől el a földön. Sose volt az a "csipesz-baba" típus, aki szeretett volna álldogálni. Egyébként négykézláb közlekedik, úgy mászik, mint a villám, általában valamit mindig cipel a mancsában, így lehet hallani az egyre gyorsuló kopogást. Próbálkozik felmászni az ülőgarnitúrára, de nem nagyon megy neki. A lemászást is még csak gyakoroljuk, hiába próbálom tanítani, hogy forduljon háttal, és tolasson le, ő mindig fejjel indul előre, de ügyesen leteszi a két kezét, és fekvő támaszban leereszti magát. Persze én ott vagyok, a gatyájába kapaszkodva izgulok.

Evés
Az igény szerinti hozzátáplálás következménye szerencsére az, hogy Lulu imád enni, és szinte mindent megeszik. Ugyan azt kapja, amit mi eszünk Nyakigláb Apuval. Nagyon sok levest főzök, főzelékeket. Előbb mindig a színes dolgokat majszolja be, répát, brokkolit, kelbimbót, majd a fehéreket, aztán a levét kiisszuk a tálból. Az nagy kedvenc. Néha kanalazgatunk is, én a szájába, ő meg egy másik kanállal ütlegeli a fejemet. Húst néha majszolgat, a jó sós sonka a kedvenc. Na meg persze a hal. Bunda nélkül. A spagettit egyenként szívja be, ahogy Nyakigláb Apu tanította neki! Imádja a körtét és a mazsolát, meg persze az uborkát. A mandarintól, már ha csak meglátja a tálban, begerjed. A pucolásnál majd kiesik az etető székből, aztán alig várja, hogy szívogatni kezdhesse az első gerezded. Mikor már nincs leve, egy laza csukló mozdulattal a háta mögé hajítja a szottyos bőrkét, majd jöhet a következő. Na igen, ezen a dobálózós dolgon még finomítanunk kellene, hisz ha túl sok van a tányérján, vagy egyszerűen nem kér valamit, az repül a földre. Tányérostul. Inni nagyon ügyesen iszik pohárból, ha van füle akkor önállóan is tudja már tartani. Minden este fürdés közben megy a gyakorlás.
Az édességet is nagyon csipázza, természetesen falta a tortáit, és most hogy itthon vagyunk a napi egy Túró Rudiját is megkapja Mamucitól. Meg a fahéjas vagy kakaós csigákat. Nyammmm!
Szopi még van, nem is kevés. Én úgy gondoltam, hogy így egy évesen, majd lecsökkenünk napi kettőre, de ma például már a negyediken vagyunk túl (mikorra befejeztem az írást, mér hét menet volt) Persze, nem akkor kéne elkezdenem taktikázni, mikor utazunk, meg nincs rutin, meg nincs Daddy. Már egyébként nagyon tudja, hogy mit akar, jön oda, és húzogatja a felsőmet, és közben orrhangon Aja-ajázik.
Kakaóscsigás grimaszom
Alvás
Nem panaszkodom, általában ügyesen elalszik. Vacsizunk hétkor, utána Nyakigláb Apuval fürcsiznek egyet, gyakorolják a pohárból ivást, a fogkefe rágcsálást és a víz alá bukást. Aztán egy mesekönyv, és szopi, ha nem volt vacsora előtt, majd nyolc körül villanyoltás. Általában még tíz percig dödörög magában, magyaráz a Nyúlnak, és elalszik. Nagyon ritkán hallom, hogy felébred, de zömében vissza altatja magát. Reggel hétkor már kuruttyol, kiszór mindent a kiságyból, csapkodja a falat, és röhögve követeli, hogy kiszállhasson.
Napközben is alszik még egyet, vagy kettőt, kiszámítani sosem tudom, ez elég macerás néha. Mindig a szobájában alszik, néha babakocsiban. De például rajtam, mellettem, ringatva már nem képes elaludni. Ezzel kicsit pórul jártunk a repülőn, hisz mikor utaztunk haza délután hattól hajnali kettőig nem aludt semmit. Ő nagyon élvezte, kókadozott, de vigyorgott végig, én meg csak kókadoztam!
Annyit aludtam, hogy meglátszik
Beszéd
Magyaráz, állandóan, szeret elátkozni minket, ha mérges. Ami érthető és jelent is valamit (vagyis tudom mit jelent) az a Dada (fülig érő vigyorral párosítva, mikor megcsörren a kulcs a zárban), bubble (a Tim the tiny turtle dalt énekelve),baba (gyerekekre), vau-vau (minden kutyánál), Aja, Eeeee (mindkettő én vagyok, általában mérgesen és éhesen). Mostanában kezdte a ammmmmmamama, talán a kajára vonatkozik, de még nem tudtam kitalálni. Ja és nagyon udvarias, akármit a kezedbe nyom, mondja hozzá, hogy tetté. Énekelni imád, meg hallgatni, ahogy Nyakigláb Apu gitározik. Általában a kezére, vagy a gitár aljára teszi a fejét, hogy érezze a ritmust is. Tapsol és integet is, és rázza a fejét, ha valamit nem akar. Utánozza a hümmögéseinket, tökéletes hanglejtéssel. A zenére rugózik meg dülöngél.

Játék
Nagy kedvenc a könyv, minél nagyobb és minél több nyitogathatós ablak van benne. Vakargatja az összes képet, hátha kinyílik. A könyves polcok előtt képes fél órán át is olvasgatni, levesz mindent, átnézi, félre rakja. Szeret pakolni, mindent egyenként kivesz a dobozokból, majd máshova berakosgatja őket. Imádja a formadugdosós játékot meg a karikarakosgatóst.Menő a hűtőmágnes eltüntetés, a széktologatás, a szemétturkálás, papírtépegetés, és evés, telefon és távirányító szopogatás..
Imád kergetőzni, én négykézláb loholok utána, ő meg menekül, majd megbújik egy sarokba, és röhögve vár rám, remegve az izgalomtól. Minden ruhadarab mögé elbújik, függöny, konyharuha, sál, és kacagva kukucskál. Na meg öltözik (ne), főleg a szennyesből. Meg cipőt is húz (na)!

Kapcsolatok
A kutyákat imádja és minden családban lévő kutya körül mászkál a földön, húzogatja a fülüket, röhög, ha azok a hasukat vakartatják. Az ugatástól kicsit megijed néha, de általában még ez sem tántorítja el attól, hogy a kutyatálban lévő gusztustalanságot markolássza.
Csoportokba mér nagyon nem járunk, néha a szerdai csoportba, ahol nagyon szeret a sátorban meg a kukacban mászkálni, meg a kicsit nagyobbaknak való keddi csoportba, ahol a homokevés, meg a papírevés a menő mostanában.
A felnőttekkel kicsit hadi lábon áll mostanában, de ez valószínű a sok utazásunknak is betudható. Daddy meg Mamuci mindig favorit, még ha ott vagyok, akkor is jó velük. Mással csak akkor játszik általában sok ideig, ha én nem vagyok a látókörében. Amint szagot fog, már nyúl felém, vagy mászik rám, hogy Eeee, Eeee. Mellőlem aztán nagy legény, a repülőn például éjfélig kokettált az előttünk és hátunk mögött ülőkkel, cserfeskedett a stewardokkal, és vagy három sor kukucskát és pápásat játszott vele, míg sorban álltunk a WC-hez.
A gyerekeket egyszerűen imádja, amint meglát egyet, rögtön fülig ér a szája, és mondja, hogy babababa. Szinte minden nap van nálunk egy extra csimota, és általában zökkenőmentesen telnek a napok, ügyesen játszik együtt mindenkivel, a játékait adogatja a barátainak szorgalmasan. Ritkán előfordul, hogy mérges lesz, és kiabálva hanyatt vágja magát a földön azért, mert valamit nem sikerült megszereznie. De zömében megy a bújócska az ajtó két oldalán ülve, meg a röhögés, hogy ki hogy csuklik meg prüszköl. És evés közben is sokat bohóckodnak egymásnak a törpök az asztal két feléről. Én meg csak fulladozom a nevetéstől, hogy miket ki nem találnak ezek az apróságok.

Na mára ennyi, szerintem egy csomó minden kimaradt, de így is úgy érzem, hogy egy kisregényt írtam. Ha valaki idáig eljut az olvasásban, gratulálunk a kitartásához. És bocs a helyesírási hibákért, ha vannak, most már nincs erőm újra olvasni. :-) Szóljatok!
Jó éjt!


18. Lábbeli


2012. február 11., szombat

Még pár kép

Ilyen sok levelet kapott a szülinapos kislány! Mindenkinek nagyon köszönjük!!!

Ezek a szuper markolható zsírkréták anyától, már ki is próbáltuk őket!

Mamuci által varrt ünnepi hajpánt!!!!


11. Felhők

Ma az ég kint felhőtlen, így borotvahabbal felhőztem

2012. február 9., csütörtök

Lulu EGY éves!!!!!

Itt vannak a fotók, hogy hogyan telt a szülinapos mai napja! Nagyon sok levelet és ajándékot kapott a kislány, mindenkinek köszönjük szépen!!!!
http://www.facebook.com/media/set/?set=a.10150644902107922.454761.788962921&type=1&l=07d6115cab
Volt pizzavacsora és banántorta (amit a maradék "hálovíni" festékkel díszítettem), zene és trombitaszó, ajándéközön és tánci-tánci!!!!

9. Szereti

Lulu első szülinapi pecsétje

2012. február 3., péntek

2012. február 1., szerda