Az a híres altatós dal

Lulu verziója:

És az eredeti:
Joline

Tavasz van! Tavasz van?

Március 24-ei hóemberünk!

Minden nap kutya-macska akarok lenni! Meaow-woof!

Szobacsere közepén, talált abroszban

Oááá oáááá

Hallom ám Lulut a konyhában sírni kezd:
- Jajj Mami oááá oáááá!
- Mia baj!
- Juk (nézd) Mami (mutatja a mosogatógépet, rajta a mágneses betűket) oááá oááá!
- Cicám, mi a baj, próbáld meg elmondani!
- Mami dropdit (ledobtam) oááá oááá!
- Mit dobtál le kicsim?
- Mammmiiii!!!!
- Mit dobtál le?
- Daddy betűűűűűű oáááá oáááá!
És tényleg, a mosogatógép alól egy evőpálcikával mit ki nem turkáltam: egy mágneses D betűt!

Zsörtölődés

Ismét eljött a heti bölcsi ideje, múlt héten már volt pár könnycsepp a búcsúzáskor, de állítólag nem volt semmi fennakadás, kivéve az alvást. Lulu ugyanis teljesen kiakadt, mikor rácsos ágyba akarták tenni a többi 15 gyerek mellé...összeomlott, és valami dadus ölében szendergett fél órát. Szerencsére este nem volt túl nyűgös a nem alvástól, és fél nyolctól reggel nyolcig húzta a lóbőrt.
A héten többször felhozta a bölcsi témát, hol lekonyult a szája, mikor mondtam, hogy az ikrek bölcsibe mennek, mert azt hitte neki is kell. De aztán nagy vidáman el is kellett párszor játszani, hogy Mami elmegy dolgozni, Lulu ad puszit, integet, Mama kimegy, majd kopog és bejön, Lulu a nyakamba ugrik és meséli, hogy mi volt a Mailival meg a Clairrel. A párszor egyébként van amikor 20-at jelent, kedvenc újrapörgetős, ismétlős szakaszba értünk (ismét?), és nincs megállás, az ismétlésnek sosincs vége. Ugyanazt a mesét tízszer kell olvasni, csak a tegnapi zokni a jó, mindig csak ragasztunk és sosem rajzolunk, ugyanaz a pohár kell, csak egy dalt énekelünk el újra meg újra... Csak türelem kérdése, én általában tovább bírom, mint Nyakigláb Apu, az két ismétlés után kiakad, majd a gyerek is kiakad...

Szóval a mai bölcsi még a sírós napoknál is rosszabbul érintett. Mert Lulu nem szomorúnak tűnt, hanem egyszerűen mérgesnek, hogy mit képzelek én. A babakocsiba odafele csak azt hajtogatta, hogy nem, nem nem, nem akarok. Ott pedig olyan szúrós pillantásokat vetett rám szemével, hogy bűntudatomban majdnem elbőgtem magam. Mire nem képes egy két éves...
De ügyesen lepakolta a cuccát a fogasra, majd ment ebédelni a többiekkel, még ott voltam pár percet az óvónővel megbeszélni valamit, de nem volt se kiabálás, se sírás, csak belezökkent a sokgyerekes ebédbe.
Én meg elkullogtam, azon gondolkodva, hogy a kis agyába mi zajlik ilyenkor, hogy anya elmegy dolgozni, és vissza is jön, de azért mégsem olyan könnyű a valóságban, mikor eljátsszuk otthon kettesben. És hogy milyen nehéz lehet ezt megérteni, de mennyire ügyesen próbálja!
Mikor érte mentem, épp pityergett valamin, mert már több anyuka is érkezett előttem, de amint meglátott fülig ért a szája, mesélt, hogy miket csináltak, mutatta a fiókját, integetett a dadusoknak. És mérges sem volt! Phew... Ráadásul aludni is aludt egy órát. Reggel említettem az egyik lánynak, hogy a rácsos ágy helyett próbálja meg csak a földön, szivacson altatni, mese után. Állítólag fel volt mindenki készülve a maratoni hátsimogatásra (tipikus angol altatási módszer az ovikban), de Lulu magától elaludt ügyesen!
Csak belerázodik(dunk) a végén ebbe!

A heti bölcsizés

elmaradt. Mert miért is ne lenne Lulunak kötőhártya gyulladása, amit kitől mástól, mint bölcsis barátaitól szedett össze. És bölcsinek az a szabálya, hogy 24 óráig nem mehet, míg el nem kezdjük a kezelést.
Úgyhogy ma bölcsi helyett dokihoz mentünk, ott közölték, hogy kötőhártyára nem írnak fel semmit, csak ha három nap múlva is durva marad. Köszi.
Bölcsi közölte, hogy mehet a gyerek, ha már kapja a kezelést. Köszi.
Úgyhogy maradunk itthon. Holnap is valószínű, mert már a másik szem is vörösödik.
Lehet, hogy Nyakigláb Apu reggeli tanácsát kellett volna követnem: Óhh ugyan már, vidd be reggel, és tettesd azt, hogy nem vetted észre. Szerinted miért szed össze mindent? Mert más szülő bevinné...

Csak erős idegzetűeknek...

-Lulu, mi történt az álladdal?
-Juju hop, sáver pop! (azaz Lulu hop, flower pot- virágcserép)
Egy hete történt, nagy ugrálások közepette, egyszer csak az agyag virágcserép szélén landolt a kisasszony! Hát mondanom sem kell, megállt az ütő bennem, és arra számítottam, hogy mehetünk az ügyeletre varratni. De szerencsére nem nyílt szélt az álla, így maradtunk otthon. Jeget nem engedett, hogy tegyek, maradt a hideg vizes borogatás. Panaszkodni nem panaszkodott sokat, kb. 5 perc sírás volt, fogait, nyelvét megnéztem, minden rendben volt, enni evett, szóval állkapocs sem repedt.
Aztán minden nap újabb színek és formák fogadtak bennünket, Lulu gyakran nézegeti magát a tükörbe, hogy milyen szép kutyust rajzoltunk megint az állára! :-) Aztán, mondjuk, hogy dehogy is, csak elestél, akkor rájön, és elmutogatja, elmagyarázza hogy mi is volt. Persze ugrálva! Íme a kórkép:

Pénteki bölcsi

Minden zökkenő mentesen indult, Lulu még a babakocsiba is hajlandó volt egyedül beülni, nem kellett semmi müzlis zsarolás...Az úton beszélgettünk, hogy mi lesz ma a bölcsibe, kik lesznek ott, milyen játékok lesznek, és hogy Mami ebéd előtt megy majd. Lulu a folyosón már szaladt, ruhákat le, ajtón be, cipőt le, és odafordult, hogy "Mami sapka", kezdte azt is levenni. Mondtam, hogy Mami megy dolgozni, de majd ebéd előtt jön. Lulu vissza rakta a sapkát a fejemre, adott egy puszi és bevonult Mailival. Hát ennyi volt a második nap reggele. Aztán délbe mentünk érte, a négy éves kisfiúval (L) együtt, akire aznap vigyáztam. Lulu épp uborkát majszolt, de amint meghallotta a hangomat kiabált át a termem, hogy ETTEEE, JÁNCS JUJU BABIK (Eszter, ebédel Lulu a babákkal). Ugrálva jött felénk, mikor meglátta, hogy ketten vagyunk, elkezdett bohóckodni, nevetéstől gurgulázva vettük a kabátot, miközben L mondogatta, hogy ez a Lulu milyen huncut és vicces! Úgyhogy tele energiával ugrándozotunk hazáig, közben be nem állt a szánk! Maili mondta, hogy nagyon ügyes volt, mikor kicsit bújósabb lett, akkor sokat beszélgettek, vagy kimentek az udvarra, és máris minden rendben volt.
Jövő héten már délre megyünk, és lesz ottalvás-próba is. Majd látjuk, hogy mi lesz, 15 másik gyerekkel egy szobában...Én sajnos aznap az egész délutánt a kórházba kell hogy töltsem, 3 időpontom is van (csak ellenőrzések), Diamrid meg Londonban lesz, úgyhogy mondtam az óvónőnek, hogy nem fogok tudni érte jönni idő előtt...hmmm. Izgulok, de ez van!