2013. december 22., vasárnap

Boldog Karácsonyt!


Maisy kommandó

Maisy Sára hét hónapos, és tegnap hivatalosan elkezdett mászni. Azaz kommandózni. Már jó két hete úgy közlekedett a konyhában, hogy hasrafordulva hátrafele tolta magát, becsúszott székek és asztalok alá, majd pörgött egyett, és manőverezett ki. Közben gyakorolta a fenékemelést, az hanyattfordulást, a négykézlábra állást, de tegnap este egyszer csak elkezdte magát előre húzni a földön. Íme:
Lulunak volt egy nagyon édes korszaka, mikor még nem mászott, csak üldögélt, és órákig eljáttszott a szőnyegen. Hát Maisynél úgy tűnik, ilyen nem lesz,hanem tehetem vissza a lépcsőkapukat, mind a hármat. 

2013. december 6., péntek

Charity mezeskalacs

Maisyvel ma ezeket sutottuk, hogy a helyi gyermekcentrumot tamogassuk a bevetelbol:

2013. december 5., csütörtök

Hosszú téli napokon ilyeneket csinálunk

Kalózos madárvárás


Korona csoda

Nyammmmm, persze csak tettetős
Szerintem nem kell felirat ide

Kézzel szeretünk csak festeni

DIY Light table

Sógyúrma adventi koszorú

Brokkoli faló!

Mester Golyóbis


Golyó futtató
Hókígyó készítés, rénszarvasokkal szabadon


Rönkmászás




Éjjeli jelenet

1.32 lehetett, vak sötét van a szobában, hallom ám, hogy Maisy sírdogál, de Nyakigláb Apu már ki is kelt, hogy felhozza szopizni (nagyon rendes fickó). Maisyt leteszi mellém, majd megkérdezi, hogy lekapcsoltam az ébresztőjét? Mondom, nem, miért kapcsoltam volna le, és még hozzá teszem, hogy egy óra körül van szerintem...viszont Nyakigláb Apu ezt az utolsó mondatomat- mint pár perc múlva kiderült- nem hallota már, hisz szaladt le a lépcsőn, be a lenti fürdőbe. Gondoltam pisilni megy. De félálomba arra lettem figyelmes, hogy sokáig ereszti a vizet, mintha zuhanyozna.... Maisy még mindig szopizott, így lemenni sem tudtam, kiabálni sem akartam... Egy jó öt perc telhetett el, Nyakigláb Apu még mindig a forró vizet engedte a fejére, mikor beléptem. 
-Mit csinálsz?- kérdezem
-Úristen elaludtam, miért?
-Tudod hány óra?- mondom, alig bírom visszatartani a pukkadozó nevetésem.
Rámnéz, nagy kerek szemekkel- Hát nem 6.30? 
Visongva nevettem, amilyen halkan csak lehet, majd feltereltem a nagyfiút aludni, a kislányt visszatettem a kiságyba, és mindenki békésen aludt az igazi 6.30-ig!
Ma napközben többször eszembe jutott az éjjeli jelenet, és könnyesre röhögöm magam rajta!