2016. március 25., péntek

Húsvét van

Húsvét van, és gyönyörűen süt a nap. Elkezdődött a tavaszi szünet, D elvitte a csajokat valami tojáskeresésre.  Én meg csak állok a hűtő előtt, bezúztam a lábujjam a korlátba, lila és dagadt, bicegek. Kicsit el vagyok anyátlanodva, mit is csináljak a csajokkal, hogyan ünnepeljünk. Festettünk pár tojást, szépek lettek, díszítettünk ágakat kis nyuszikkal, az is szépen mutat.

A szép napsütés és az ecetszag eszembe juttatta, hogy Húsvét valahogy mindig Szegedet jelenti, reggelire sonka, sajt, kalács, kolbász, torma, ebédre még több sonka, kalács, tojás. Rohangászunk gyerekként a kertbe, keressük az eldugott csokikat. Ugrálnak az óriási fehér nyulak, kapott egyet mindig Húgom is meg én is. Sejtettük, hogy Imre bácsi jól felhizlalja majd őket, és lesz belőle finom pörkölt, de így is jó volt! Vasárnap festettük a tojásokat, csináltuk a sütiket, takarítottunk. De nyűg volt néha. Hétfőn meg ünneplőbe, harisnyába vártuk a locsolókat, izgultunk, elbújtunk, vigyázni kellett, hogy ne legyen piszkos a fehér blúz, nem szabadott elennünk a sütiket a locsolók elől...

Holnap utazunk az angol rokonokkal, vegetáriánus bagázs, nem lesz sonka, locsolásról meg még nem is hallottak.

A hűtő tök üres, de találtam egy törött héjú, rózsaszínes főtt tojást, meg egy fél rúd hazai kolbászt . Nyomok rájuk majonézes tormát, és tömöm befele...közben hullik a könnyem. De jó lenne most otthon ünnepelni!

Lulu 5. éve