Adventi naptárunk

A gyerekekkel csináltuk itthon az ez évi adventi naptárt. Minden szám mögött egy jutalom rejlik, ilyenek például, hogy "Forró csoki reggelire", "Pattogatott kukorica piknik a bunkiban", "Karácsonyi mesefilm", stb stb.

Nótafa

Csacsogás

Lulu végre elkezdett két-két szót összerakni a héten, nem pedig csak egyszavasokkal mutogatóst játszani. Nagyon örülök, hisz én állítólag ennyi idősen már szavaltam, de persze nekem csak egy nyelvvel kellet megbirkóznom annak idején.
Az örömöm azért nem annyira teljes, hisz a szószerkezetek a következők:

- Juju dörti hends
- Ver iz síí?
-  Der síí iz!
- Váó, Mami, juk et disz!
Szóval hiába nyomom a magyart napi tíz órában héttől hétig, Lulu édeske persze hogy azon a nyelven kezd mondatokban beszélni, amit Nyakigláb Aputól hall minden este egy órában. Értetek ti már ilyet?

Tökfaragás és egyéb érdekességek

Kajazavar

Vacsi utan, mig mosogattam, ereztem, hogy Lulu bokdos hatulrol. Azt hajtogatja, hogy " kumpi, kumpi". Hatra se pillantok, de mondom neki, hogy nincs krumpli, megettuk vacsorara. De o csak tovabb bokod kumpit hajtogatva. Megfordulok, lehajolok, mondom nincs krumpli, mikor latom am, hogy a kezeben tart egy konyvet, es mutogat, hogy olvassam. "Lulukam, mondom rohogve, hat ez nem krumpli, ez Mazsola!"

Játsz rajtam, a Tied vagyok!

Tobb szaz zongorat allitottak fel a vilag kulonbozo varosaiban, hogy barki jatszhasson rajtuk!
Street Pianos

Az egyik jo baratunk, Toby dekoralta a hozzank nem olyan tavol felallitott zongorat:
bajszos Toby zongorája

es mi is elmentunk egyet klimpirozni rajta:

A 20 hónapos sztár

Bocsi, a gyerekek voltak!

Hétfőn könyvtárba mentünk, Lulu, George (Lulu kis barátja) meg én. Kint szakadt az eső, bent pedig nyugdíjas nénik és bácsik olvasgattak, csendesen válogattak a jó öreg könyvtárszagban. Mi bevonultunk a gyerekek számára fenntartott kis szobába, ahol lehet könyveket rámolni, vonatba ülni, macit hajigálni. Szerencsére nincs az a szigorú csend, mint ahogy én az otthoni könyvtárakra emlékszem, de azért mégis sutyorgok a gyerekeknek. Csak megszokásból.
Olvasgatunk, válogatunk mi is, kisebb civakodás vonatvezetői poszt ügyben, de semmi komoly hangcsata. Aztán érzem hirtelen, hogy valamelyik masiniszta telerakta a puttonyt, úgyhogy óriási bűzfelhőt vonszolva magunk után, de még mindig csendesen, elindulunk a mosdókhoz pelenkát cserélni. Minket néznek a nénik és a bácsik, hogy hogyan terelgetem a gyerkőcöket, büszkén, emelt fővel vonulunk, hogy "Igen kérem, még nincsenek két évesek, de milyen ügyesen osonunk itt a könyvtárban". Aztán befordulunk a mosdóba, én előkészülök a nagy műveletre, mikor hirtelen:
NÍÍÍÍNÓÓÓÓNÍÍÍNÓÓÓÓÓNÍÍÍÍNÓÓÓÓ
Hát persze hogy a kedves még nem két éveseim meghúzták a mozgássérült WC melletti vészjelzőt, ami mintha tűzriadó lett volna szólalt meg bent is, kint is, fülsüketítő módon.
Én lassan kidugtam a fejem az ajtón és még mindig suttogva odaszóltam a könyvtárosnak:
-Sorry, it was the kids!

Reggeli sosrsolas

Koszonjuk a megfejteseket! Mivel mindenki minimum egyet hibazott, az osszes bekuldo kozul huztuk ki a nyertest. Ime a reggeli sorsolas (fogalmam nincs Lulu miert szimatol, es szagolja meg a papirt):

A helyes valaszok a kovetkezok voltak:
1. forditva van a szemuveg
2. 6cm
3. paprika, uborka, paradicsom
4. Csip csip csoka

Gratulalunk Zsofi! Dedikalt nyeremenyedet postan kuldjuk el!!!

Még két napig lehet nevezni,

és a beküldők között pénteken sorsoljuk ki az értékes nyereményt!!!!

Lulu kvíz

1. Hol a hiba?

 2. Hány centit nőtt Lulu a nyáron?
       a. 4
       b. 5
       c. 6

3.  Mit jelentenek a szavak (ételek)?
       a. papipa
       b. bubiba
       c. pabo

 4. Mit énekel Lulu?

A helyes megfejtők között Lulu által dedikált nyereményt sorsolunk ki!

Számolunk, ugrunk, bújunk

 

 

 

 

Bújócskázni Luluval egy élmény!

Villámlátogatás

Luluval kettecskén haza látogattunk a hétvégén. Nagyon jól éreztük magunkat a még mindig rekkenő hőségben! Köszönjük mindenkinek a randikat, a vendéglátást, és bocsánat mindenkitől, akiket kihagytunk. Íme pár kép:

 és egy izgalmas vízisiklós videó:

Otthon Lulu tökéletesre fejlesztette a Csip-csip csókát, Mamunyi és Zsohhhíí nevek kiabálását, a páros lábbal történő elrugaszkodást és majdnem ugrást, a barackevést szőröstül-bőröstül és a NEM, NEM, NEM kedves kis szavacska mindennapi és folyamatos használatát.
A repülőúton hazafele nem aludt semmit a kisasszony éjfélig, és valószínű a fáradtságtól és talán fülbedugulástól (?) a kerékkiengedéstől egészen a kiszállásig (kb. 15 perc) úgy sikított, kiabált, rángatózott, rúgkapált, rákvörös fejjel levegőért zihált, hogy semmit sem tudtam tenni, sehogy sem tudtam megnyugtatni szegényt. Ilyet még életemben nem tapasztaltam tőle, de valami hihetetlen nyugalom szállt meg, és csak szorítottam magamhoz miközben landoltunk, nyugodtan összepakoltam egy kézzel, majd szinte az összes körülöttünk lévő utas, hol segítőkészen, hol türelmetlenül, leterelgetett minket a repülőről. Volt aki cicergett, volt aki sóhajtozott, volt aki  együtt érzően közölte, hogy "Nálunk is ebben a korban kezdődött..."
Ekkor ismét megfogadtam, hogy Luluval kettesben egy darabig jobb, ha nem repülünk. Aztán ki tudja meddig bírom?

Kertészkedünk

Heti érdekességek

Nyakigláb Apu óriásbuborékokkal kísérletezik, de sajnos a szél mindig közbeszól!

A sarki kocsma, fehérből kék lett, egy nap alatt, mivel "fiú lett" !!!

Lulu kalóz a minap összetákolt kartondoboz-kalózhajóban, veszélyes kerti lámpás evezőkkel!

Weboldal

Nagyjából elkészült a munkahelyi weboldalam. Még lehet, hogy elköltöztetem, de valószínű nem mostanában.
Nagyon várom a visszajelzéseteket, ötleteteket, kritikátokat!
Eszter's House Childminding

Névnapi pótlás

Mikor Lulu megszületett, és kitaláltuk, hogy Lulu lesz hivatalosan is, akkor úgy döntöttünk, hogy augusztus 25-én, Lajos napján fogjuk megtartani a névnapját. Azért választottuk ezt a napot, mert Lulu anyai Dédapját és Ükapját is Lajosnak hívták, és Lajost elvileg lehet Lulunak is becézni.
Ezen a napon egyébként Hódmezővásárhelyen minden évben  óriási bográcsban főzi Imre bátyánk a Lajos napi birkapörköltet, vagy a halászlét. Így volt ez idén is, de sajnos mi nem jutottunk haza, így csak a cambridge-i mini-ünneplésről tudok beszámolni.
Lulu reggel kb negyed hétkor dödörögve ébresztett minket, azaz engem, hiába kántálta fennhangon, hogy daddydaddydaddy, aláfestve a rácsos ágy rángatásával....csak engem sikerült felkeltenie. Halkan leosontunk a konyhába és reggeli után nekiálltunk a névnapi lepény elkészítésének. Barackos joghurtos poharas egyszerű lepényt csináltam, isteni finom lett és két nap alatt el is fogyott az egész tepsire-való.

 Miközben én sütögettem, Lulu néha odajött kavarni egyet a tésztán, de inkább csak szöszmötölt mellettem, cipelte ide oda a játékait, sorba rakta a babákat (anyukájára ütött), visszarakta a filcekre a kupakot (vajon ezt kitől örökölte?), krétával rajzolgatott először a táblára, majd az ablaküvegre, aztán az ajtófélfára, folytatta a padlón, míg csendesen el nem jutott a lábujjamig... Az a jó a krétában, hogy csak le kell söpörni, és már nyoma sincs.
Tízkor lejött Melinda barátnénk (aki pár hétig kint lakik velünk a nyáron) és Nyakigláb Apu, és megkezdtük az ünneplést. Volt ének, Nád a házam teteje, mutogatással (Lulu nagy kedvence), torta és ajándékozás. Köszönjük Mamucinak az óriási meglepi csomagot a sok Túró Rudival, és köszönjük mindenkinek a jókivánságokat.

Most pedig egy kis elmaradt beszámoló, amit már hónapok óta gyűjtögetek, van ami már nem is aktuálisan új, hisz Lulu minden nap valami újabb mutatvánnyal kápráztat el minket.
A kisasszony 86 centi magas, ami azt jelenti, hogy 92-96-os ruhákat hord, azaz, 2-3 éveseknek valót. A súlya még mindig 11 kg körül van, a lábai nagyon nyurgák lettek, a nyaralás alatt három centit nőtt, teljesen lekoptak a babahurkái, és a görbe lábai is kiegyenesednek lassan. Egyre jobban szalad, előre hátra menetel, körbe forog, fel-, lemászik mindenre, fejen áll, gurul, medvejárásban bohóckodik, pipiskedik, menetel magasra emelt lábakkal, már ugrik is egy kicsit páros lábbal, ha tud valamibe kapaszkodni. A lépcsőn már a korlátba kapaszkodva megy fel és le, néha még nyúl a kezünkért, de nagyon magabiztos. Vicces napokon fenékre ül a legfelső fokon, és úgy csúszik le a földszintre. És persze nagyon menő most Granny trambulinja, órákat képes rajta kacagva, égnek álló hajjal rohangálni!

A beszédfejlődés is beindult, bár nem tudjuk hogy mit mond, és nem tudjuk hogy milyen nyelven. Amiket sikerült eddig kikódolni azok a következő szavak:
aphaapha( kacsa), bubble (buborék), nyunyúúú (az a koszos büdös nyúl), ató (autó), csicsi (madár), kukúúú (kakas), peplő (repülő), Alíí (Alíz), Emmmmaaa, Dzsodzso (Geroge), Zsohíí (Zsófi), Menina (Melinda), Ette (Eszter, néha mami vagy aja), zohííí(zokni), ejii (elefánt), krokdi (krokodil), csibabiba (csigabiga), dedette (mégegyszer), fojo (forró), pijos (piros), jejó (sárga), babda (labda), kakkkaa, babaaa, bozsu (bonjour-Franciaországban tanulta), kettő, vántútrí (one, two, three), jajó (rajzolj), Váóó (ha valami érdekeset lát), odír (Oh, dear, ha valami rosszaságot csinál). Egyszerű mondatok a Bye-bye Daddy, Gyeje Daddy, Gyeje Dzsodzso, Hóvaa? (hol van?), ivvvaa (itt van).
Megnevez embereket, állatokat képek alapján, vagy élőben is, minden bicajos ember után Daddy-t kiabál, és integet, puszit dob vadidegen embereknek. Ha valamivel befejezett játszani, annak is integet, bye-bye-t mond, és továbbáll.
Nagy kedvenc mostanában az éneklés és a mutogatás. Minden dalt elénekel, elejétől a végéig, őszerinte. Szerintünk viszont csak halandzsázik hihetetlen hangerővel, ami miatt néha elfelejtjük a legegyszerűbb gyerekdalok szövegét is. Nagyon vicces. A dalok végén tapsol, és sikítja hogy DEDETTE. Kedvenc dalok mostanában a testrész mutogatós Heads, shoulders knees and toes, az Old MacDonald, a Tim the Turtle, Aki nem lép egyszerre, Nyuszi ül a fűben, és a Cinegés természetesen.
A lakásban és a ház körül nagyon otthonosan mozog már, mivel a kert és az egész alsó szint gyerekbiztos, mindig hagyjuk, hadd kolbászoljon kedvére. Van úgy, hogy negyven-ötven percet is elmolyol egyedül, jön-megy ki a kertbe, meg vissza, csak néha keres meg minket a szemével, párszor odajön, hogy segítsünk valamiben. Menő játékok lettek a szerepjátékok, táskával a vállán rohangászik, ki-, bepakol, integet, hogy bye-bye. Eteti, itatja a babákat, teát készít, pakol a mini babakocsijába, takargat, dugdos, tologat, simogat. Süt, főz a kinti műanyag konyhában (szuper szerzemény, egy kuka mellett találtuk, de semmi baja), homokot, leveleket, csigákat pakolászik az edényekbe. Nekünk is szeret segíteni, tereget, adogatja a mosogatógépből a tiszta edényeket, törölget, söpör, és persze Nyakigláb Apuval csavaroznak, ásnak, fűrészelnek, minél veszélyesebb, annál izgalmasabb.
A kutyákat és cicákat nagyon szereti, a rokon kutyákat már simogatja, incselkedik velük. A kisebb állatokkal azonban még meg kell tanulnia rendesen bánni. Sokszor találom meg Lulut a fűben kuporogva, negédesen gügyögve a tenyerében valamihez. Általában már túl későn érek oda, és csak egy összemorzsolt hangyát, lábatlan pókot vagy egy házából kifúrt csigát találok. Hmmmm
Hihetetlen nagy zsivány egyébként, produkálja magát, hogy röhögjünk rajta, köpködi az ételt, fújtat a szívószállal, orrát, fülét befogva nevet. És persze akaratos. Ha valami nem úgy van, ahogy szeretné, akkor óriásit üvölt, majd elfordul és elvonul duzzogni. Aztán mikor már unalmas a duzzogás, fülig érő vigyorral nekiáll újra a játéknak.

Ja és a minap megkaptam életem első önálló cuppanós pusziját, amitől mondanom sem kell, még ma is olvadozom.

Boldog Névnapot Lulu!!!!!!

.

London-don-don-don

A hosszú hétvége alkalmából úgy döntöttünk tegnap, hogy belátogatunk Londonba. Ez  nagy dolognak számít, mivel gyerekkel teljesen más az angol főváros, és általában az a gondolat, hogy babakocsi-vonat-metró-mozgólépcső-túrista tenger-éhes gyerek-kakás gyerek-nyűgös gyerek.....hát mindig elrémiszt.

De voltunk újra, és annyira nem is volt rossz. Sőt, kifejezetten élveztem a napsütéses londoni lótifutit. Lulu angyali módra viselkedett, élvezte a vontot, a metrót, a mozgólépcsőt, minden utassal kokettált, és bújócskát játszott, a szerencsésebbekhez még Nyunyut (szőrős, piszkos, büdös szerelemállat) is odavágta, ami aztán nagy szó!!!

Egy szuper játszótéren kezdtünk, ahova gyerek nélkül tilos volt a belépés, Lulu nagyot homokozott, majd míg a kisasszony aludt egyet a babakocsiba, mi átvágtattunk Soho felnőtt boltjai között az Oxfort Streetre, ahol Nyakigláb Apunak volt dolga szemügyre venni az egyik újonnan kiadott játékot: Book of Spells
Meglepően kevesen voltak az Oxford Streeten, és nem meglepően, egy babakocsit toló családdal sem futottunk össze a Soho-ban.Viszont felfedeztük az Oxford Circus-ön, hogy nem Nyakigláb Apu a legmagasabb ember a világon!!!!

Délután újabb metrózással és mozgólépcsőzéssel eljutottunk Camden Townba, szintén nem a leggyermekbarátabb londoni attrakció.... de Lulu szerencsére nem akadt ki a hömpölygő tömegtől (csak az anyukája), rohangászott a piaci árusok között, kavicsokat dobált a kanálisba és oroszlánozott.

Úgyhogy idén megvolt London, szuper nap volt, a vonatozás Alízékkal, a kanálisozás Zsófiékkal és a shoppingolás Melindával!!! Köszönjük mindenkinek, jövőre is jövünk! Goodbye London

Esküvő, Devon

Esküvőre voltunk hivatalosak a hétvégén. A meghívóban az szerepelt, hogy a 20as évek stílusában kell felöltözni. Pár nap alatt ímmel-ámmal összeállítottuk a "jelmezünket", majd pénteken kocsiba szálltunk. Google maps szerint csak öt óra az út, valahova délre... Viszont azzal nem kalkulált a google maps, hogy péntek délután volt, London környékén dugó hegyek, szinte minden városba be- és kimenet szintén dugó hegyek. És természetesen aznapra esett az angol nyár egyik legmelegebb napja, amit a húsz éves légkondi nélküli autónkban nem volt könnyű elviselni. Na és persze az autórádiónk sem működött, így a magyar népdalok és az angol rock balladák, illetve a szójátékok minden fajtáját minimum háromszor elénekeltük és eljátszottuk a melegtől egymáshoz tapadva.... És mivel Lulu még szóláncozni nem nagyon tud, voltak nehéz, türelmet próbáló pillanatok. Délután kettőtől éjjel tizenegyig. És nem egyszer jutott az eszembe, hogy minek kell ilyen messze esküvőt szerveznie valakinek...
Annyi kiderült az út alatt, hogy Lulunak ez a dal a kedvence, és szuperül tudja a kórust kurjongatni:
Minnie the Moocher
Odafele megálltunk a híres Stonehenge-nél, de mivel zárás előtt 5 perccel érkeztünk, csak a kerítésen kívülről csodáltuk meg az egymásra pakolt köveket.
Egy óriási átalakított farmházban szálltunk meg, ami szuper volt, jakuzzival, szaunával, és valami fatasztikus kilátással.
Szombaton délután szépen felöltöztünk, mindenki bepöndörítette a bajuszát, és egy előre nem bekalkulált, röpke egy órás autózás következett az esküvő helyszínére.
 Az utazási méreg már abban a pillanatban újra lángolt, mikor beszálltunk az autóba, hogy "reméljük nyomós oka van a menyasszonynak, hogy itt tart lagzit..." És ez az "öröm" nem oszlott el, mikor felértünk az egysávos tekergős úton egy domb tetejére, ahol is fel volt verve egy nagy sátor asztalokkal, meg egy kis sátor játékokkal, meg oda volt vontatva egy bodega wc. A mezőn áttrappolva, tollas fővel, hózentrógerrel, magassarkúban, babakocsinak feszülve kerestünk magunknak egy kényelmes szalmakupacot és próbáltuk elfogadni, hogy a menyasszonynak az egyetlen indoka arra, hogy itt tartsa meg az esküvőjét, az az volt, hogy lehessen 11-től éjfélig tábortűz. Nahát... Ekkor egy fél órán át nem tudtam megszólalni.

Szerencsére a második gin-tonik után elszállt a méreg, és még kötelet húzni is beálltunk, futottunk tojással kanálon, megtanultunk Charlestonozni, Nyakigláb Apu megtartotta a beszédét a menyasszonyról, játszott pár dalt az ukulelén a tábortűz mellett, amit Lulu nagyon álmos szemekkel, de áhítattal hallgatott a babakocsiból. Tehát sikerült nagyon jól érezni magunkat annak ellenére, hogy voltak gyenge pillanataim... Meg Lulunak is. Nyakigláb Apu viszon úgy élte meg az egészet, mintha egy ilyen esküvő egy ilyen helyszínen lenne a világ egyik legtermészetesebb dolga...

Duzzogunk

Ilyen jo kedvunk volt eleinte

Luluval ma nagyon nagyot setaltunk a varosban, gyonyoru szep ido volt, es turistabol sem volt tul sok.

Aztan megsertodtunk

Majd hazaig duzzogtunk

Fel, fel a magasba

Luluval elmentunk penteken a lamak foldjere, azaz Lammas' Landre a jatszoterre es a kis pancsolohoz. Lulu nagyon elvezett minden jatekot, ki-be rohangalt a vizbol, hintazott, csuszdazott. Meg a nagyoknak valo kotelletras maszokara is megprobalt felmenni, de egy foknal tovabb nem jutott, bepottyant a lukak koze.
Masnap Nyakiglab Apu ujra elvitte a csemetet pancsolni meg jatszani. Allitolag odament Lulu a kotelletrahoz, es mintha egesz ejjel azt gyakorolta volna, feltepert a letra tetejere. Nyakiglab Apu csak amult-bamult, es nagyon en sem birom meg felfogni, hogy alig 12 ora leforgasa alatt, semmi gyakorlassal, csak jo sok alvassal, hogyan lehet egy ilyet megtanulni...

Na szoval szombat reggel ota maszunk. Es egyre feljebb. Szekekre, asztalra, polcokra, etetoszekre (at is kellett alakitanunk rendes szekke, mert igy legalabb nem akad be a laba a babaules reszebe), csuszdakra, es persze nem csak a lepcson. Ime a mutatvany:

Memorabilia

A nyaralas alatt elkezduk a Lulu nevevel ellatott memorabiliak beszerzeset, egyenlore meg csak sajat oromunkre. :) Eloszor kapott egy kis talat, amire ra van festve a neve, majd ezt a kedves kis vonatot talaltuk az egyik piacon:

Hat ki tudott volna ennek ellenallni?

Esküvőre DIY

Jövő héten esküvőre megyünk, és mindenkinek az 1920-as divat szerint kell beöltözni. Nyakigláb Apu már növesztgeti a bajuszát és lazítja a hózentrógerét, én kibéreltem a tollas fejdíszemet, viszont Lulunak sehogy sem sikerült semmit kitalálnunk. Aztán ma délelőtt találtam ezt a nagyon szép, de mér rég kinőtt, viszont megtartomhogymajdegyszerjóleszmégénrám felsőt, és kerekítettem egy kis ruhát a mini hölgynek. Na milyen lett? Majd mellékelek egy képet a főpróbáról is!

 

A folt

Pár napja mikor fürdettem Lulut, láttam, egykis barna barna koszfoltot a szája felett. Dörgöltem, de nem jött le, gontoltam karcolás. Ma reggel még mindig ott volt. Gondoltam megvakarom, hátha leesik a kis pörsenés. Hát nem jött le.
Odahajolok jobban, és látom ám, hogy egy anyajegy.
A ma másfél éves Lulu első szekszepilje! Pont ugyanott, ahol az anyukájának!

Nyaralás képekben

Fantasztikus három hetet töltöttünk el Franciaországban, alul megtaláljátok a képekhez a linket!!!! Isteni pihenés volt telefon és számítógép nélkül, ami sajnos azt jelenti, hogy teljesen le vagyok  maradva mindenféle beszámolóval. Igyekszem behozni!!!! Addig azért annyit, hogy Lulu nőtt három centit a három hét alatt, folyamatosan halandzsázik angol és magyar keverék-nyelven, ami nagyon édes, de sose értjük, hogy mit akar szegény! Kedvenc szavai a Peppi (pelus és nappy) sellow (sárga és yellow).
Képek itt:
Forc Han

Juniusi dolgok