Végre eljött a nap!

Mindent felcímkéztem, ahogy kérték, két adag váltóruha szatyorban, családi fotók kinyomtatva, kis füzet kitöltve, szólista magyarul bekészítve... Lulut egy óra alvás után kellet felkeltenem, hogy beérjünk időben a bölcsibe, nem volt túl nyűgös tőle, de nem jó az, ha felkeltik az embert. A tíz perces séta alatt párszor elénekeltük a Kiscsibés dalt, ahol a kedvenc a sok csipogás, különböző hangokon. Lulu útközben elmesélte nekem, hogy "böcsibe Juju, kiffijú, kissány, csúsz, Mami emme". Odaértünk, amint kinyitottam a terem ajtaját, Lulu dobta a kabátját a földre, vette le a sálat, sapkát, pulcsit, aztán odavittük a fogasra azokat, majd már ült is le cipőt levenni, Maili segítségével. Én elköszöntem, adtam puszit, mondtam, hogy majd jövök, Lulu rámnézett, aztán vette le tovább a cipőjét. Úgyhogy kijöttem. Haza úton még jó hogy süt a nap és feltehettem a napszemüvegem, mert megmondom őszintén, kicsit könnybe lábadt a szemem. Hogy tényleg ennyi lenne, ilyen nagylány, teljesen egyedül bemegy, levetkőzik, és már játszik is!
Én meg itthon ülök, a telefonom a leghangosabbra állítva, várom, hogy hívjanak, hogy négyre vagy ötre menjek, azt mondták szólnak ahhoz viszonyítva, hogy hogy érzi magát a kisasszony! Tik-tok... folyt köv....

...Na már itt is vagyok, kb tíz perc telt el, hívtak a bölcsiből, hogy Lulu tök jól van, semmi nem volt, mikor eljöttem, mehetek ötre. Úgyhogy majd este írok a gyermek állapotáról is!...

...Odaértem kb 5 perccel 5 előtt, az ajtón bekukucskálva láttam Lulu odabújva egy bölcsis lányhoz, szemei dagadtak. Odajött Maili, mondta, hogy kb 20 perce elkezdett pityeregni, és nem vészes, de kicsit szomorú már, előtte semmi nem volt, gyurmáztak, ugráltak, uzsonnáztak stb. Ekkor Lulu észrevett, és elkezdett zokogni, átvettem a kapun, de mire megbeszéltük a lányokkal, hogy holnap hányra menjünk, addigra Lulu már magyarázta, hogy a kislánnyal hogy ugrált, és hogy gyurmáztak. Megkérdeztem Lulut, hogy "És kint voltatok?", mire Maili felelt, hogy úgy tűnt Lulunak nem volt kedve kimenni. Nem akartam mondani neki, hogy egy kétéves mindenre azt mondja, hogy nem, és biztos jó lett volna egy kis kinti ugrabugra az ott töltött két és fél óra alatt, és csak ki kell terelgetni....még azért várok pár napot ezzel.
Szóval mire kiértünk a kabátokhoz, Lulu azt magyarázta, hogy milyen mesekönyvet olvastak, az elefántról és a majomról, és hogy mostak kezet a pirítós előtt, és hogy gyurmáztak is. És kérdeztem, hogy holnap is jöjjünk-e, azt mondta "je", és hogy aranyos a Maili, szintén azt mondta "je" Úgyhogy anyai szívem megnyugodott, gyerek még egyben, beszélni is tud, sőt hazáig mondta, majd az apjának is mondta, és mint egy hiperaktív kismacska, fél nyolckor még bicózni ment a tömb körül. Ne kérdezzétek, az apja találta ki!
Holnap megyünk 9-12-ig, és majd látjuk, hogy tényleg "je" minden!

Hová mész te kiscsibe, sálálálálá?

Megyek a csibe bölcsibe, sálálálálá!!!!

Szóval kaptunk egy e-mailt egy hónapja a három bölcsi közül az egyikből, ahova már több mint egy éve jelentkeztünk, hogy van hely, igaz, hogy csak a baba teremben, de lesznek ott nagyok is, két és fél éves korig vannak gyerkőcök. Menjünk majd el körbenézni!
Csütörtök délutánra és péntek teljes napra kaptunk helyet, egyenlőre úgy gondolom, hogy másfél nap bőven elég, hogy kicsit szocializálódjon a gyerek, illetve, hogy anya szusszanjon itthon a heves fészekrakás időszakában.
Szóval két hete csütörtökön mehettünk el a bölcsibe, sajnos Nyakigláb Apu 40 fokos lázzal ágyba maradt, így Luluval ketten dönthettünk, hogy tetszik-e a hely. Az épület kb. 15 percre van gyalog, pocakos tempóval. Egy U alakú, nagyon új, modern és tiszta bölcsi-ovi, 6 hónapos kortól vannak ott a gyerkőcök 4 éves korig. Ofsted értékelése Outstanding, ami a legjobbat jelenti, és nagyon flexibilisek az órákat és a fizetést illetően. Claire, a baba szoba vezetője fogadott minket, cipő le, és mehettünk a rácsok mögé. Volt kb. 10 gyerkőc illetve 4-5 felnőtt körözött, tette a dolgát. Elég babás a terem, nem túl nagy, L alakú, sok baba bili ülőkével (Bambo), illetve egy elkerített sarokkal, ahol a nagyok esznek, ragasztanak, vágni gyakorolnak, stb. Van ezen kívül egy mini gym, lépcső, csúszda, rámpa. Meg játékok, mindig más, váltakozva kitéve, hogy ne legyen túl sok, de unalmas sem az ott töltött idő. És külön kis udvar rész, sok sok izgi kisautóval.
Lulu rám se hederítve, rögtön bevetette magát a csúszdás mászókára, mondta Mami juk (look), és már ott sem volt mellettem. Az első körbevezetés kb 15 percig tartott, átvezettek minket a szomszédos terembe, ahol volt vagy 15 kiságy, halk zene, érdekes fények...az alvós szoba. Kellemesnek tűnt nagyon az egész, bár Lulu nem tudom, hogy fog tudni elaludni, ha álmos lesz biztos simán, de egyébként tiszta buli hangulat van odabent az ő szurok sötét hálójához képest!
Szóval körbesétáltunk, Lulu nagyon otthonosan mozgott, magyarázott, hogy babák, meg alszanak, meg kislányok csúszkálnak. Mikor elköszöntünk pont hozták ki a borotvahabot a nagyobb gyerekeknek, hogy turkáljanak benne, Lulu rohant volna rögtön, hogy bele veti magát, de el kellett indulnunk. Szóval az első negyed óra izgalmasan telt!
Egy hétre rá kellett újra bemennünk az első másfél órás beszoktatóra, ahol is nekem ott kellett folyamatosan lennem, papírokat kitöltenem, míg Lulu a "key person"-jével ismerkedett. Délutáni alvás után bementünk, engem beültettek az egyetlen székbe a sarokba, hogy mégse a földön töltsek másfél órát, és Lulu fél percen belül Maili-val, (Májli) egy kedves, tetovált, vörös hajú kb. 25 éves leányzóval eltűnt a csúszda irányába. Míg én töltöttem ki a papírokat Claire-rel, addig Lulu 5 percenként átüvöltött a szoba másik sarkából, hogy éppen mit csinál: Etter (Eszter) juk (look) kiffiú csúsz bottom. (csúszik a kisfiú a fenekén), meg hasonló mondatok, természetesen nem értettem a felét sem, de mindig helyeslően bólogattam. Aztán elhívták uzsonnázni, leült a többiekkel a kis asztalhoz, választott pirítóst meg paradicsomot, illetve kért tejet. Szegényt a mellette ülő kislány nyakon öntötte egy pohár vízzel, jöttek Mailival hozzám, hogy ruhát kérjenek. Aztán Maili átöltöztette, jót elnevetgéltek, hogy mi minden lett vizes, meg hogy a pocakja kilátszik Lulunak. Ezután volt még éneklés, meg babázás, Lulu ült a kör szélén egy baba biliben (Bambo) és lelkesen tapsolt, mikor kellett, illetve alig várta, hogy ő vehesse ki a következő állatot a dobozból!
Jó másfél órába telt a papírok kitöltése, és mikor befejeztem, el kellett szaladnom WC-re. Maili mondta Lulunak, hogy Mama megy pisilni, ketten kikísértek, rám csukták az ajtót, és ennyi volt. Mikor végeztem, Lulu Maili ölében énekelt, induláskor cipőt venni nem nagyon szeretett volna, de szerencsére egy másik kislány földönfetrengős hisztije úgy meglepte, hogy gyorsan felöltöztettem, és hangos bye-bye tenkúúú (thank you) kiséretében elbúcsúztunk. Ez volt csütörtök délután, és úgy volt, hogy pénteken kilencre megyünk, és ott hagyom Lulut másfél órára.
De péntek reggel hívtak a bölcsiből, hogy lezárták a babaszobát, mert az óvónők nagy része norovírusos, így ki kell mindent fertőtleníteniük. Szóval beszoktatós napot nem kaptunk, de én haza hoztam a kedves kis norót, tegnap este óta ágyban fekszem, nem kellemes, de a ma reggeli pirítós már bent maradt!!!!!
Csütörtökön megyünk újra, kiváncsi leszek nagyon mi lesz! Már beszerveztem magamnak egy kávézós randit, hogy ne a bölcsiben toporogjak, hogy mit is csinálhat Lulu!
Eddigi benyomások egész jók, az egyedüli negatívum, hogy kicsit túl babás a szoba, és olyan babásan is bánnak a nagyobb gyerkőcökkel is... De szeptemberben van csak csoport váltás, így sok Lulu korabeli gyerek van. Talán az őket körülvevő játékok miatt érzem inkább a babásságot, hogy nincs kiskonyha, meg gyalupad, meg jelmezes sarok, ami ugye a nagyobb csoportokban elengedhetetlen kellék.
De majd látjuk, izgalmas ez az egész, Lulut egyáltalán nem féltem, talán kicsit csak magamat, hogy mennyire fog hiányozni nekem a kiscsibe napközben!

Februári szösszenetek

Farsangolunk: gomba, betörő és kutyának álcázott pénzeszsák

Konzerv doboz torony fújás

Utcai hiszti

Szerelés

Éneklés

Reggeli ruhaválasztás: "This one"

Biciklis számolós

Boci boci gördeszka

Kétéves Nagykislány

·   Lulu Róza két éves lett szombaton! Nagy volt az öröm és a dínom-dánom, nagyon jól sikerült egy extrán nyüzsis nap! Reggel a magyar iskolát futtattuk, délután meg a rokonokat és barátokat a baba bulin. 

  Egy kis összefoglaló a 90 centis, 13 kilós szőkeségről: 
  Mozgás
   Lulu szalad vagy páros lábon szökken általában. Lépcsőn fel-le kapaszkodás nélkül cipeli az óriás játékait (elég ijesztő látvány). Imád fel-le mászni székekre, asztalra, lerángatja a szófa párnáit és trambulinozik, fenékre ugrik, közben visít, mint egy malac. A karácsonyi bicót először nem használta, majd egy hete ráült, azóta le se száll. Már az ülést is fel kellett emelnünk, hogy gyorsabban tudjon suhanni. Kezdi magát páros lábbal hajtani, és felkapja a lábát az égbe, hogy úgy suhanjon pár másodpercig. Ha esik, ha fúj, a háztömb köré egy körre minden nap ki kell vinni a BIKI-t.
Vasárnaponként Nyakigláb Apuval még mindig elmennek úszni, ha tehetik, állítólag oldalról huppan a vízbe, imád lubickolni!

 














     
     Beszéd

    Mondja, mondja mondja, be nem áll a szája. Általában vegyesen, angol magyar mondatokban. Én mindent értek, Daddy semmit. Még az angolt sem! A módszerem az, hogy magyarul ismétlem el a kérdést, vagy magyarul válaszolok. Illetve tolmácsolok Daddynek. Egész ügyesen tartjuk a négy nyelvi szituációt, kettesben magyarul, más magyarokkal magyarul, Daddyvel közösen angolul, angol társaságban angolul. Néha, ha valamit nem értünk mondja két nyelven is, rájött már ügyesen, hogy minden dolognak két neve van a mi családunkban!

 Szösszenetek:

ádván zsibás (other one zsiráf)

  hol van szúr? (tüske)

 Ó máj gád, Ó máj Tom,

 Mami, vávájú? (Where are you?)

 sztikken (ragasztani)

 aboka (avokádó)

  hóemen (Hóember)

 pún, náj cáp (spoon, knife, cut)

vejíz Daddy? Ittan Daddy? (Hol van Daddy, Itt van Daddy)

     A mondóka és a dalkészlete napról napra gyarapszik, koreográfiával együtt megy Cini-cini muzsika, Egy kis malac, Zsipp- zsupp, Aki nem lép, Itt a farsang, Brumm brumm Brúnó, Mókuska, mókuska, Egyszer egy hétpettyes, Boci-boci tarka, és még sorolhatnám. Az angol repertoár is végtelen, általában felismerhető vagy a dallam, vagy a szöveg egy része. Egyetlen egyszer voltam bajban, hetekig nem értettem, mit dudorászik úgy hogy : joving, joving, joving, joooooviiiiiing....

      Hát Daddy szokta neki ezt énekelni lefekvéskor: Jolene

     Evés

     Mindent eszik amit mi, általában együtt eszünk, nincs külön gyerekkaja (nagy divat Angliában). Késsel kotorja a kanálra, villára szúr, vagdos, néha a földre is mindent tányérostul. A húsokat általában csak megkóstolja, szopogatja, de halat imádja, zöldséget, leveseket, gyümölcsöt, bármit. Most nagyon menő a kiwi és az avokádó, a borsófőzelék és a zellerszár. (Zöld mind, most látom)! Nem nagyon édességes, ha kínáljuk is néha eltolja az óriás szelet csokitortát (Ki tudja meddig?)
     Alvás

     Új nagy ágy, semmi gond nem volt a váltással. Mindig vidáman fekszik le, szokásos rutin, fürdés, mese, ének. Aztán még vagy fél órát is énekel néha az állatoknak, nevetgél, rendezkedik. Általában este nyolctól reggel fél nyolcig húzza a lóbőrt. Néha előfordul, hogy felébred zokogva, kiabálva, valószínű kezdődnek a toddler kori álmok, félelmek, stb. Ilyenkor néha egy órába telik, míg lenyugszik, hiába vagyunk ott, fel kell ébresztenünk teljesen, hogy meg lehessen nyugtatni, és újra le tudjuk fektetni. Hiába visszük az ágyunkba, ott nem hajlandó aludni, csak incselkedik és kapcsolgatja a lámpákat! Olyankor bezzeg nincsenek rémálmai!
      Bili

     Bilire ráül ruhában, és imád babzsákokkal biliredobást gyakorolni. Ha kakilnia kell szól, de nem engedi, hogy levegyük a pelust. Egyenlőre nem akarok semmi rutint elkezdeni, míg naponta két plusz gyerekre vigyázunk itthon (áprilisig dolgozom még), elég macerás lenne, illetve a kistesó miatt sem akarok idő előtt ráerőltetni semmit. A babákat már szorgosan hordja a WC-re, veszi le róluk a pelust, törli a feneküket, húzza a WC-t. Szóval szeritnem nem vagyunk távol!!!

     Játék

   Minden menő, ami mozgással, ugrálással, rohangálással kapcsolatos. Szivacsokból bunkert épít, kartondobozokból rakétát, labdát és babzsákot dobál célba, teniszütővel csapkod, motorozik, bicózik, rollerezik. Nyugodtabb percekben gyurmázni imád, hóembert épít, még mindig... Ragaszt, ollóval majdnem vág, matricázik, imád kollázsokat csinálni, rajzolni, festeni. A nyomdázástól nem lehet elszakítani, és mindent csak kézzel, kézzel, semmi ecset vagy szivacs.A lényeg az, hogy nyakig koszosak és elégedettek legyünk az akció végére.

   

     Mostanában a legtöbb idejét azzal tölti, hogy csinálja amit én. Mos, tereget, mosogat (hetente elfogy egy üveg mosószer), hajtogat, terít, főz, pucol, előkészít, pelenkáz, kis táskába pakol, pénzt számol, szóval szerepjáték az életünk. Sokat segít a gyerkőcöknél, főleg az egy éves ikreknél. Rendezgeti őket, ad nekik inni, enni, törli a kezüket, szájukat. Nagyon édes egyébként, kíváncsian várom, hogy kis tesónál is így lesz-e.

     Szereti nagyon a műanyag állatokat, zsibást, hippont és jájönt (zsiráf, víziló és oroszlán), szerti a kicsi és a nagy állatokat csoportosítani nagyság szerint. Színek szerint is csoportosít, szinte minden színt tud angolul, magyarul is néha sikerül eltalálni őket!

    Kedvenc mesekönyvei a BING könyvek, illetve BORIBON (bojiboji) és KISVAKOND (makó). Szeret már magának illetve a babáknak olvasgatni, mesélni.

Kistesó és barátság

   A pocakomat sokszor puszilgatja, símogatja, ha együtt fürdünk, jól megmossa. Mondja, hogy ott csicsizik egy baba, és halkan kell beszélni. Aztán nekifutásból az ölembe ugrik! :-) szóval egyenlőre itt tartunk. És persze mindenki hasában van egy baba!

     Legjobb barátai a srácok, akikkel minden héten találkozik. Reggelente nagyon várjuk mindig, hogy ki jön aznap, Lulu számon tartja, hogy kinek milyen színű tányért tegyen ki a reggelihez. Vannak az ikrek, S és T, akik egy évesek múltak, aztán szerdán jön G, a nagy szerelem. Közöttük csak pár hónap eltérés van, mint két kismajom úgy ugrálnak egész nap egymás után, dumálnak, röhögnek, együtt bújócskáznak, bicózni járnak, építenek, stb. Majd pénteken várjuk a 4 éves L-t, aki a másik nagy szerelem, Lulu kisfelnőtté válik mellette, nagyon sokat tanul minden nap!

     Már jó egy éve beadtuk a jelentkezésünket három bölcsibe, végre holnap megyünk az egyikbe, kaptunk időpontot és esetleges másfél napot hetente! Nagyon izgalmas, már alig várom, hogy Lulu bekerüljön. Úgy érzem, a nagy pocakommal egyre nehezebben loholok utána, és tudok olyan játékokat produkálni minden napra, ami megfelelően stimulálná a kis tanulókáját! Szóval legközelebbi blogbejegyzés már remélhetőleg a bölcsis napokról szól majd!

Az ágy meg a helye

Kb. egy éve Nyakigláb Aput felhívta a nővére, hogy megtartsák-e a tinik ágyait, kellhet-e majd nekünk. Szuper jó kis ágyak egyébként, lehet keretes, emeletes, galériás, szóval variálható: Flexa
Nyakigláb Apu bevonult akkor Lulu szobájába, mért, számolt, férfiasan gondolkodott, majd vissza hívtuk nővérét, hogy igen, szeretnénk az ágyat, idővel.
A múlt héten elérkezettnek láttam az időt az ágycserére. Egyik ok az volt, hogy elég nehezen emelgetem már Lulu ki-be a kiságyból, a másik meg az, hogy a három éves ruhákat hordó colos gyerek lassan kinövi azt, és az oldal rács levétele csak egy hónapig javított volna a helyzeten.
Szóval mondtam a rokonoknak, jöhet az ágy, vasárnap cserélünk. Fontos volt, hogy Lulu ott legyen, és segítsen a szerelésben, így legalább nem volt váratlan az új helyzet. Kiságyat szét is szereltük, Lulu az imbuszkulcsok mestere meg Víziló Mamija. Közben megérkezett a nagy ágy, és én köpni, nyelni nem tudtam. Őszintén szólva, csak magamban röhögtem, hogy hogy is lehetett az a mérés egy évvel ezelőtt. Ki nem adott meg jó méreteket?
Az ágy óriási. Rendes 190 centis tini/felnőtt ágy. De visszaút nem volt, Lulu már ugrált a keret közepén, hogy NYÚÚÚÚBEEED NYÚÚÚÚBEEED, a régi kiságy már lapokban a padláson, a gyereknek valahol aludni kell, nincs idő vasárnap késő délután egy toddler ágy vásárlásra...
Szóval ágy kész lett vacsorára, Lulu ment is fel fürdeni, elrendezte az állatait, és a szokásos negyed órás mese és ének rutin után, mintha semmi változás nem történt volna, elaludt nyolckor és másnap fél kilencig durmolt.
Az új ágyat mindenki imádja, kivéve Víziló Mami, aki oldalazva is alig fér be a nagy hasától a szobába. Szóval egy hónapon belül vagy nem fogok többé bejutni/kijutni Lulu lakosztályába/ból, vagy pedig nekiállhatunk átrendezni az egész lakást (az ágy jelen pillanatban a szoba leghosszabb oldalfalánál helyezkedik el, ez egyébként egy "double bedroom"-ként árulható helyiség).