2013. szeptember 27., péntek

Koszmó és kaka, szösszenetek szeptemberről

Maisy Sára negyedik hónapját is betöltötte, cukorfalat, édes hurka-gyurka! Magassága a legfelső vonalon van a 99 percentilen, súlya meg a 75ön, majdnem 7 kilós. A ruhákat csak növi ki ezerrel, van amit tényleg csak egyszer hord, mert mire visszaér a mosásból a szekránybe, nem jó rá. A kiscsaj édesen mosolyog és gurgulázva röhög, általában nővére szórakoztatja és csikizi ezerrel. Nagyon nyugodt baba, csak akkor nyüszög, ha tényleg valami baja van, vagy ha már nagoyn unatkozik. Az alvókája is szuper, 10-11 órákat alszik,(kivéve mikor moziba mentünk, és a unokatesója vigyázott rá, állítólag 8-12ig vagy 20 percet aludt csak) mindenki örömére. Forog az oldalára, hasra egyszer fordult, de nem érdekli, csak balra-jobbra hengergőzik, és mindenbe belekapaszkodi, ami a keze ügyébe akad, viszont nem tudja még elengedni a dolgokat! Tömi a rongyát és a maciját (Little Dude) a szájába, állandóan csócsál valamit, vagy a kezét, vagy a ruha ujját. A védőnő szerint jöhet a foga...na ne már, Lulué hét hónaposan bújt elő! A szeme nagyo nszép, teljesen elmúlt a csipásság, most viszont a koszmó ellen küzdünk, vagyis nagyon nem csinálok semmit, csak néha kifújom a darabokat.

Lulu Róza 2 éves kilenc hónapos lassan, a haja kócos és kusza, féskülködés után is. Csatot nem lehet bele rakni, hajpántot sem, kikéri magának. Csak azt veszi fel, amihez kedve van épp, nem azt, amit kirakunk neki, megy a harc ezerrel, hogy ugyan már, nézzél ki milyen hideg van, köd van, esik az eső...nem elég egy kistrikó, és mezítláb sem lehet így kimenni. De ő csak dacosan kivonul az udvarra tesztelni az időjárást... Aztán kéri a zoknit meg a pulcsit, de csak akkor, ha ő döntheti el, melyiket!
Menő rajzfilm a Peppa Pig, szerencsére csak ötpercesek, és van bennük felnőtteknek való csattanó! Imád főzni, keverni, kotyvasztani, a nappali hetek óta száraz rizzsel és tésztával van tele, merthogy abból lesz a torta, meg a palacsinta, meg a rántotta. És dobáljuk, keverjük, szórjuk, csippentünk, markolunk, kétkanállal adagoljuk..mindezt persze angolul kommentálva.
Nagyon megindult a kisasszony beszélőkéje, olyan storykat mond angolul, hogy csak na. Gyakrabban kéne leírnom őket. A magyar szavakat csak beilleszti oda, ahol nem jut eszébe az angol, pl bácsi és néni az mindig magyar, kolbász, gombóc, leves, stb. Ha kérem, megismétli magyarul, amit mondok, de általában angolul válaszol. Eleg nehéz betartani, hogy autómatikusan ne angolul válaszoljak vissza, de ha csak ketten vagyunk, kitartóan nyomom a magyart. Valamelyik nap anyósom átjött, és megkérdezte Lulut, hogy hogy mondjuk magyarul, hogy mushroom? Gomba, vágta rá Lulu gondolkodás nélkül, és aztán mondta, hogy a Mami az anya, a Daddy az apa, scooter az roller, stb stb. Nagyon meglepődtem, mert igaz, hogy sokat beszélünk arról, hogy van a két nyelv, és ki melyiket használja, de még sosem kértük meg, hogy fordítson.

Szavak ide vagy oda, az utóbbi napok legnagyobb eseménye a pelenka elhagyása volt, van, lesz....ughhhh
Nem gondoltam, hogy ez ilyen nehéz lesz majd, hisz a könyvek azt írják, hogy ha kész van rá, akkor minden menni fog, mint a karikacsapás.
Szombaton úgy döntöttem, hogy megpróbáljuk a másnapot pelus nélkül, ugyanis a kisasszony egész nap nyavajgott, hogy tele a pelus, de levenni nem akarta, leülni nem akart, stb, stb. Elegem lett a kergetőzésből, elő vettem a bilit. Szombat este a családi tanács körbeült, Lulu megkapta a zsák bugyogóját, amiből ő választhat minden alkalommal, kapott egy csillaggyűjtő táblázatot, és egy doboz MandMs-et. Monduk neki, hogy másnap reggeltől napközben nincs pelus, csak nagylánybugyi, és ha ráül a bilire vagy a wc-re kap egy csillagot, ha van pisi vagy kaki, akkor egy csokit. És akkor elkezdődött:
1.nap: sok bilizés, sok pisi, sok csoki, talán két baleset- juhujj, mondom magamba, ez egész jól megy
2.nap: egy pisi a bokorba, 5 baleset, nincs bilizés- húúú, ez nem jó jel
3. nap: 2 kaka a konyha közepére, nagyon sok pisi baleset, bilire nem hajlandó ülni, de a reggeli oviscsoportban állítólag szó nélkül követte az óvónénit, és pisilt a kisvécébe- hmmm, én nem mutathatom ki, hogy ideges vagyok, hogy mérges vagyok...leöntöm magam ebéd közben forró levessel, délután eltörök véletlenül két gyönyörő óriási gyümölcsöstálamat- ki vagyok totál bukva
4.nap: állítólag az oviban kétszer is szó nélkül, magától megy pisilni, wc lehúzás, kézmosás meg minden, itthon egész délután pisil és kakil mindenhova, csokit akar, de bilire nem ül, aztán már a csokit is utálja, én meg csak mosok, mosok, mosok
5.nap: a bölcsiben hatszor volt pisilni, egy pici balesete volt, itthon meg amint hazaértünk pelenkát akart venni. Próbáltam győzködni, hogy ugyan már, eddig is milyen ügyes volt, de ő kitartóan pelust akart. Úgyhogy ráadtam. Nagy meglepetésemre fél óra múlva szalad hozzám, hogy pisilnie kell, és hol a bili! Hát a könyem is kicsordult, annyira meglepődtem!
Ma van a 6. nap, gyerek bölcsibe, én meg izgatottan várom a fejleményeket! :-)

Kiderult az igazsag

Este elmeseltem Nyakiglab Apunak nagy nevetesek kozepette, hogy Lulu mit mondott az uton hazafele, es hogy nem ertem, hogy ez honnan jott.
Hat Nyakiglab Apu ekkor hummogve eloadja, hogy o bizony elfelejtette a nem hazudunk dolgot, es kozolte Luluval, aki teljesen pedalbolond, es pedalozni akar, mint a nagyok, hogy majd a Mikulas hoz neki lehet pedalokat....

Na jo nagy a kalamajka!


Dilemma

Nyakiglab apuval elhataroztuk, hogy mi nem fullentunk a karacsonyi esemenyeket illetoen, hanem egyutt diszitjuk a fat, es peldaul vagy mamuci jezuskaja, vagy daddy santaja hozza az ajandekot. Iletve valaszolunk a gyerek kerdeseire, pont amennyit tudni szeretne.

Erre ma Lulu bolcsibol hazafele ramnez es kozli: Maaam, when it is snowing father Christmas will give me pedals on my bike. Yeah? But only when it's snowing. And I am taller and taller. Pedals. Presents. Yeah.

Azaz: anyaaa, ha majd esik a ho a Mikulas hoz majd pedalokat a bicomra. Ugye? Mikor majd esik a ho. Mikor majd magasabb leszek. Pedalokat. Ajandekot. Igen.

Most erre mit mondjak? Csak bologattam, es mondtam, hogy lehet.


2013. szeptember 19., csütörtök

Fotósút

Voltunk otthon fotosúton, nem az én asztalom, de egy órát kibírtunk....úgy ahogy...

Íme a kedvenc képem

2013. szeptember 14., szombat

Angolul, angolul, csakis angolul

Lulu csak angolul beszél. Hiába töltöttünk Magyarországon két hetet, hiába én csak magyarul beszélek hozzá, szavakon kívül nem használja a magyart. Ha válaszol egy kérdésre angolul, én megkérem, hogy mondja magyarul, és általában megismétli amit mondok, de magától nem mondja... Na majd egyszer csak elkezdi.
Viszont angolul úgy magyaráz, hogy csak na. Nagyon vicces is, és nagyon tudálékos, okoskodva magyarázós, imádnivaló. Szösszenetek:

Maisy fekszik a földön, Lulu az asztalnál issza a rooibush teáját (tejjel), és odakurjant tesójának:
- It's all right Maisy, it's all right, I am just finishing my cup of tea and coming to tickle you. (Nincs semmi baj Maisy, csak befejezem a teám, és jövök csiklandozni)

Este keresi Lulu az ugrálós pókot (ami egy rugó, lenyomod, odatapad az alsó laphoz, és hirtelen felugrik). Én fürdés alatt megtaláltam a pókot és az ágyon előkészített pelenkára tettem Lulunak. Ezután Nyakigláb Apu fejezte be a fektetést.
Reggeli után Lulu hirtelen rámnéz, rám mutat és felkiált:
- Mama, you put the nappy on the spider! (Te raktad a pelust a pókra!)

Fürdés végén Lulu kihúzza a dugót, kérdezem tőle, hogy benne marad e a kádban, míg lefolyik a sok víz.
- No Mama, it is too complicated-mondja hümmögve- too too complicated. (Nem, ez túl bonyolult)

Vacsora közben:
- Everybody close your eyes! (Mindenki csukja be a szemét)
Mi becsukjuk a szemünket, nagy szürcsölést hallunk, nyelést, szörcsögést.
-Now open your eyes! (most kinyithatjátok)- Tada, maaagic! (Varázslat!)
Lulu kiitta a  vizet a pohárból!



Vége a nyárnak...

Újra itthon vagyunk, és próbálunk belerázódni a heti rutinunkba. A lányok már egész jól kiheverték az utazásokat, a késő esti dorbézolásokat és a túri rudi nevét is egyre ritkábban mondjuk ki itthon...
Szuper nyarunk volt, tele izgalmakkal, új és régi helyek felfedezésével, sok rokoni és baráti találkozóval. Szerintem az eddigi egyik legjobb gyerekes otthonlétünk volt, bár a repülőút alatt újra megfogadtam, hogy nem utazunk egy darabig, két gyerekkel bőven elég egy évben egyszer repülni. Majd látjuk.

Íme pár kép az otthoni nyárról:
Én fotózom, míg az ikrek csúsznak! Bocsi Niki!

Lulu ükszülei sírjánál


Daddy vigyáz ránk

Nagybátyámmal

Nagynénémmel

Egy hetes nyuszicsapat

Kertitörpék paradicsomoznak

A szegedi hídon


Szurikáta csapat

"teliszkóp"

Papírhajók készültek a Tiszára