Csokit vagy csalunk

Lulu megmondja

Elő Halloween magyarosan

RN-éknél voltunk bulizni! Nagyon jól éreztük magunkat, volt sok mese, beöltözés, tetoválás, várkastély és mindenféle játék kicsiknek és nagyoknak.

Lulu jelmezét Nyakigláb Apu választotta

Tündérke szabadulóművész

A tetoválást is Nyakigláb apu választotta

Lulu nekiáll faragni...

 

 

...és íme az eredmény!

Hétköznapok

Reggel hatkor már kuruttyolok, és a nyúllal püfölöm anyámat, miközben hangos BÁBÁBÁBÁt ordítok! Semmi pénzért nem alszunk már vissza, sem én, sem a nyulam. Anyát meg aztán végképp nem hagyjuk titokban szunyókálni. 

Imádok fésülködni és keneckedni! Míg anya öltözködik, én szépítkezési tanácsokat adok neki, ami így hangzik: DÁDÁDÁDÁ. Néha berregek is, mint egy motor, és fröcsög a nyálam. Ezeken anyával jókat kacagunk!

Szegény anyát azért egy kicsit sajnálom, mert mióta nagylány lettem, nem alszom már délelőtt, így anya nem tud zuhanyozni! Remélem áttér az esti fürdésre...

 

Délelőtt általában elmegyünk anyával vásárolni valami ebédnek és vacsinak valót. Én imádok nézelődni, vigyorogni az emberekre és néha berángatni valamit a polcokról. Mivel hirtelen nagyon hideg lett, anya rendelt nekem egy téli kabátot. Azt hiszem, kicsit elnézte a méretet. De sebaj, majd belenövök!  

Ebéd után szeretek még azért egy kicsit szunyókálni,  hol a babakocsiban, hol a meleg szobában. Ha nem jön a fogam, vagy épp nem vagyok náthás, majdnem két órát is bírok szunyálni a szőrállataim között.

Ilyenkor anya mindig kitalál magának valami tennivalót, nem tud nyugton ülni a fenekén. Most például bevásárolt mindenféle anyagokat, hogy majd ő varrja a karácsonyi ajándékokat. Hát hogy mi lesz belőle, még senki sem tudja!

Délután is ezer dolgunk van, főleg én vagyok nagyon elfoglalt! Minden lehetséges fiókot ki kell húznom, a játékdobozokat ki kell ürítgetnem, a gurulási technikámat kell fejlesztenem. Imádok pakolni, püfölni, berregni, fújtatni, húzni, vonni, és szinte bármivel képes vagyok elszórakoztatni magam:

És persze míg Nyakigláb Aput várjuk, és anya főzőcskézik, addig a házimunkából is kiveszem a részem.

Pihenés a pihenésre

Csütörtökön hazaértünk a "nyaralásból", amit azért szerveztünk, hogy kipihenjük a nyaralást!
Bath mellett egy kis faluban, Freshfordban béreltünk egy stúdió apartmant öt éjszakára. Az idővel nagyon szerencsések voltunk, nem esett az eső egyáltalán, így jó sokat kirándultunk. Első nap egy három órás túrát csináltunk, egy római Acquaductot néztünk meg, ami a viadukt vízi megfelelője, ahol két folyó keresztezi egymást. Meg ettünk egy isteni sült malacos szendvicset!
A másik nagy túránk a hat mérföldes Bath Skyline útvonal volt, ami a város körüli hegyeken-völgyeken vezetett minket. Lulu nagyon jól bírta a hátizsákos utazást, ezer köszönet Nagypapájának ezért a fantasztikus hordozóért! Imádjuk, bár Nyakigláb Apu a hatodik mérföld után már nem volt túl lelkes a cipeléstől. A kirándulásokon kívül még várost néztünk és barátokat is látogattunk Salisbury-ben, Bath-ban és Oxfordban is!
Hogy még "mozgalmasabb" legyen a pihenés, Lulu második fogát növesztgette, ami persze senkit nem hagyott aludni rendesen. Erre még rátett az is, hogy idegen helyen voltunk, és hogy Nyakigláb Apunak egyedül is kicsi lett volna a francia ágy.
De nem akarok panaszkodni, hisz az utolsó estére kifejlesztettük a tökéletest (miután már szétcsúszott ülőgarnitúra szivacsokkal is próbálkoztunk, hogy egy picivel szélesebb ágyat kreáljunk). Kivonszoltuk az ágymatracot a nappali/előszoba/konyhába, és igaz kissé vacogva de végre kényelmesen sikerült egy jót aludnunk. Ez persze annak is volt köszönhető, hogy Lulu új fogacskájával, kitúrva minket a tökéletesen besötétített hálóból, nyikkanás nélkül újra átaludta az éjszakát!
Képek itt:
http://www.facebook.com/media/set/?set=a.10150406446462922.418361.788962921&type=1&l=9c7e22983b


 

Reggeli idill

Tegnap éjjel nem aludtunk valami sokat. Mármint a Lulu meg én. Első ébredéskor a lába szorult be a rácsok közé. Második ébredéskor hasra fordulva, kitekeredett nyakkal üvöltött. Harmadszorra nem kapott levegőt az orrán a takonytól. Aztán reggel hatkor meg már éhes volt a szentem. Átcincálódtunk a nagyágyba, miközben Lulu szopizott én elbóbiskoltam. Nagyon jól esett, a háttérből átszűrődő cuppogás, majd gőgicsélés, ahogy Lulu a szőrállatait idomítja. Tökéletes idill. Tökéletes gyerek. Igen, már süllyedek, mindjárt alszom.....
-Áúúúú- kiáltok fel fél perc múlva, miközben Lulu a képembe röhög és a fejemet püföli egy plüss nyúllal. Nesze nekem reggeli alvás!!!!

Belenőttem....

végre a legkisebb méretű, dupla ragasztós szivaccsal kipárnázott és legszorosabbra állított bicós sisakomba. Hát nem áll jól?