2013. június 24., hétfő

Maisy Sára Campbell születése

Végre leülhetek újra, hogy megírjam a véletlenül kitörölt bejegyzést. Sajnos nem lett olyan részletes, mint a múltkori, de azért megvan:

A terhességem 37. hetében el kellett menni ultrahangra, hogy megbecsüljék a baba súlyát és méreteit, illetve a növekedésének arányát saját magához képest. Akkor még névtelen kis porontyunk fejmérete és combcsontja az 50. percentilen volt, csakúgy mint az előtte lévő UH-kon, viszont pocakmérete megugrott a 80. percentilre az 50-ről. Ez azt jelentheti, hogy természetes szülésnél ha a baba feje könnyen ki is jön, a vállelakadásra sokkal nagyobb az esély. Nem kell óriáscsecsemőnek lenni, csak kicsit aránytalannak (szemmel nem látható :-)), így az akkor 3.2 kg-ra saccolt gyermek születésével kapcsolatban előjegyezték a császármetszést a 39 hét +2 napra. Azt beszéltük a dokival, hogy ha beindulna a szülés, akkor a két hét alatt csak nem hízhat sokat a baba, tehát mehetne rendesen, de a hivatalos orvosi felügyelet alatt, nem pedig félhomályban, vízben, stroboszkópos zenére, stb stb.
A hasam egyre nőtt, Lulu kisasszony minden maradék energiámat felhasználta, az éjjeli pisilési kelések kezdték hozzászoktatni szervezetemet a nem alváshoz. Tudtam, hogy mikor van a napja, mindent előkészítettünk, és magamon is meglepődtem, hogy milyen nyugodtan várom a beceruzázott napot. Lulunak készítettünk babaváró naptárt, ahol minden nap ki kellett egy napocskát színeznie, majd a baba születése napján egy kis babafejet. Igyekeztem bevonni őt is az előkészületekbe, összeszereltük a babaágyat, lemostuk a dupla babakocsit, és néha mondtam, hogy a Mami pocakjában lévő baba itt fog aludni.... Hogy mennyit értett meg, azt nem tudom.
Jógára jártam, négykézláb meneteltem a lakásban, jó sokat sétáltam, azért reméltem néha, hogy beindul a szülés magától, de semmi jele nem volt, hogy ez a gyerek ki akarna jönni. Így hát szerda reggel, május 22-én hétre bementünk Nyakigláb Apuval a kórházba szülni.
Vittünk magunkkal olvasnivalót és kártyát is, mivel Lulunál vagy négy órát vártunk műtét előtt. Itt azonban hamar, kb húsz perc várakozás után már kezdtek beöltöztetni bennünket. Én kaptam hátul semmi műtős ruhát, meg szép trombózis gátló harisnyákat, Nyakigláb Apu meg a legnagyobb méretű, de még így is halásznadrágnak tűnő műtősruhát, és sapit! Sajnos a doktor néni, aki egyébként Sofiát és Lulut is világra hozta, kicsit késett egy baleset miatt, így beöltözve ugyan, de várni kellett fél 10-ig. Többször megnézték eközben a baba szívhangját és pozícióját, illetve elmagyarázták a gerinc-érzéstelenítő lehetséges mellékhatásait (többek között bénulás...szuper). Aztán bementünk az előkészítőbe, ahol előre dőltem egy nagy párnára, és helyi érzéstelenítés után a gerincembe bökték a tűt. Nagyon gyorsan kezdett el hatni az érzéstelenítő, még ugyan magamtól váltottam ágyat, pár perc után már kezdtem nem érezni a lábam, és mikor kérték, hogy húzzam fel a térdem, bármennyire is koncentráltam, képzeltem el a mozdulatot... a lábam nem mozdult, csak a fejemmel bólogattam.
Aztán betoltak a műtőbe, ott már várt a kedves doktornő, letakartak nyaktól lefele, felhúzták a paravánt, és kezdődött is a menet. Őszintén szólva ha lehetett volna, néztem volna. Valahogy megnyugtat, hogy tudom, hogy mi folyik, még akkor is, ha nem tudom a dolgokat befolyásolni. Ezért megkértem az altató csajt, hogy mondja, hogy mi történik. Ez sokat segített. Maisy Sára 10.23-kor született, 4015 grammal. A doktornőnek fogót kellett használnia, hogy kiemeljék, mivel nagyon fent volt még, illetve széles volt a vállacskája. De ha nem mondja, észre nem vettem volna, szerencsére két pici piros folton kívül, amik másnapra elmúltak, nem volt semmi más nyoma az óriási szerszámoknak. Szóval Maisy már akkor felsírt, mikor a feje előbukkant, így szuper jó Apgar pontokat kapott. Nyakigláb Apu lefotózta még köldökzsinórosan, majd elvitték megmérni, K vitamint adni, bebugyolálni, és úgy ahogy volt, magzat mázasan átadták az üvöltő csomagot az apjának.
Eközben nekem a méhem nem akart összehúzódni, és elég sok vért vesztettem (a papír szerint 1.3 litert), így kaptam még egy adag gyógyszert, amitől nagyon rosszul lettem hirtelen, hányinger, szédülés, stb. Mondtam is  ezt a dokinak, aki adott valami mást, hogy javítson a helyzeten, és szerencsére a mélypont kb 2 percig tartott csak. Viszont én, miközben idilli apukát bámultam, akinek fogalma nem volt a dologról, arra gondoltam, hogy ha most becsukom a szemem, akkor nem biztos hogy kinyitom újra... Tudom, elég dramatikus ezt így leírni, de a legjobban a császárral kapcsolatban mindig is az volt a félelmem, hogy  ha velem történik majd valami, nem láthatom a gyerekeimet felnőni...
De szerencsére hamar véget ért a krízis. Bár Daddy, miközben visszaandalgott a székéhez, odapillantott a hasamra, és kedélyesen mondta, hogy " Ohh, de érdekes, mi lehet az ott a hasadon?, mire a doki rávágta: "Az ott Eszter méhe, kiemeltük a hasára, hogy jobban össze tudjuk varrni." 
Azért egy jó órába telt, mire összevarrtak és kiengedtek a lábadozóba, ahol még kaptam vagy 5 liter infúziót, viszont ehettem és ihattam rögtön (ez már nagyon rám fért). Szerencsére nem volt semmilyen mellékhatása az érzéstelenítőnek, így délutánra már a saját szobámban vártam a látogatókat.
Két éjszakát kellett bent lennem, de egy éjjel után már kivették a katétert, és mehettem zuhanyozni, kajálni, stb stb. Át is toltak egy másik tömegszállásra,  ahol szinte nem foglalkoztak velem, csak ha hívtam őket, illetve mikor hozták a gyógyszert (Paracetamolt). Nem is volt szerencsére semmi gond, Maisy aludt és szopizott ezerrel, én meg olvasgattam, pihenhettem, sokkal jobban élveztem a bent létet, mint Luluval. Valószínű, mert már tudtam, hogy egy újszülöttel általában nincs nagy meló, és az is ami van, már gyakorlottan ment.
A kórházi élmény érdekessége még az volt, hogy másnap meglátogatta az új szülő osztályt a királynő! Sajnos mi nem láthattuk Őfelségét, de láttunk viszont egy csapat szülésznőt az ablakra kenődve, akik látták a kalapját :-) Akit érdekelnek, ide kattintva olvashat az eseményről: Queen


Old McDonald...

Nyakigláb Apu szabit vett ki mára, és elmentünk az első családi kirándulásra négyesben állatokat nézni. Szuper jó napunk volt, íme a link és pár kép: Wimpole Hall


Nyakigláb Apunál is magasabb fa

Szia Póni!


Ott a síp (sheep, azaz bárány)

Mi ez Lulu?  Traktor. És mit vezetsz? Repülőt!


Tehén cicik

Kismadájs (az "s" az angol többesszám jele)




Repülünk





A hátsónak miért van két különböző szarva?

2013. június 21., péntek

Maisy 1 hónapos

Kikerekedetten, jóllakottan szunyál a kisasszony a már kinőtt mózeskosárban, éppen az oldalán; ez a legkedvesebb pozíciója, magától tekereg, míg el nem találja a megfelelő szöget.
A leányzó kb 4,5 kiló, és 60 centi közelében van, megmérni pontosan nem sikerült, de az 56-os ruhákat egy hétig hordta csak, és vehettem le a 3-6 hónapos rucikkal megtömött vákuum zacskót.
A hónap hihetetlen gyorsan száguldott el, jöttek a rokonok és a barátok látogatóba, voltunk szinte minden hétvégén kirándulni, meg egyébként is, Luluval nincs megállás, menni kell, csináljuk, ilyen csoport, olyan csoport, bölcsi, nagyi, már jól bejáratott rutin van.
Anyósom mondogatta a terhességem vége felé, hogy ha az első gyerek nyugodt és könnyű baba volt, majd a másodiknál meglátjuk, micsoda nehéz lesz. Mondanom sem kell, be voltam tojva. Nem attól féltem, hogy mit kezdek két gyerekkel, hisz olyat már csináltam, hanem attól ,hogy hogyan fogjuk családilag elviselni a folyamatosan üvöltő, hányó, hasfájós, nem alvó csecsemőt....
Hát teljesen feleslegesen paráztam, Maisy egy angyal. Mikor egy hét után mondtam anyósomnak, hogy ez a gyerek csak eszik meg alszik, nagy szemekkel nézelődik ha lerakom, és néha sikkant egyet egy puki előtt, akkor közölte, hogy csak várjam meg a következő hetet. Hát a gyerek négy héttel később is eszik, meg alszik, egyre többet nézelődik, olyannyira nyugis, hogy apukája meg is feledkezik róla néha. :-)
Három, négy óránként szopizik, de nem sír, ha éhes, hanem morog, Lulu szerint nyikorog. Este a 11 órai szpoi után egyszer van fent olyan 3 körül, illetve reggel kelünk 6-7 körül, egy újabb körre. Bárhol elalszk, ahova leteszem, de mivel már kinőtte a mózest, a kiságyát tettük be a hálónkba az ágy lábához, csak onnan emelgetem ki-be éjjel.
Kicsit szeles a szentem, de nem panaszkodik sokat. Nagyon erős, ha a hasamon van evés után, akkor tartja a fejét és rúg el a lábaival, felfele tornászva magát. Kezd a pofikája kikerekedni, a bőre már nem hámlik annyira, mint az első hetekben, és a sárgasága is teljesen elmúlt. Még a tarkóján és a bal szeme fölött látszik a piros gólyacsípése, de nem vészesek nagyon. Szerintem lassan elhalványulnak majd. Szeme még kék, és szája szív alakú csücsörítős!
Édesen keresi már a tekintetünket, fordítja a fejét a hangunk irányába, és egyre többet néz kedves szemekkel, majdnem mosolyogva. Alvás közben már jó nagyokat vigyorog, a jobb pofiján édes kis gödröcske jelenik meg eközben.
Lulu nagyon ügyes nagytesó, bár még nem merem őket együtt hagyni, egész ügyesen részt vesz a babázásban. Segít pelenkázni, simogatja Maisy pociját, ha fáj neki (és Maisy azonnal abba hagyja a nyikorgást), figyeli, ahogy szopizik és rúgkapál, és sokat énekel és táncol is neki. Még az első héten egyetlen egyszer pofozta fel szegénykémet (ami persze Maisynek meg sem kottyant), egyszer ráhasalt hirtelen, hogy "cuddle"-t ad (ölelést), égy egyszer vizes palackjából próbálta itatni, és a palackot a kezébe adni (csak az ágyra ment a víz). Sokat szeret dicsekedni a tesóval, és persze mindenki úgy kezdi nála, hogy "Szia Lulu, hogy van a kistesód?" ami azért nem lehet könnyű.
Én egyre többet bírok, a hasam igaz, hogy csak egy hétig fájt, azért nagyon hamar elfáradtam a Lulu utáni rohangálásban. De most, hogy elment a segéderő, egyedül kell megoldanom mindent jövő héttől. Remélem nem lesz gond, Lulut nem emelgethetem még mindig (néha elég húzós, de általában sikerül a nyivákolást kiváltanom egy öleléssel), illetve nem porszívózhatok meg vasalhatok (nem keserít el, hogy eltiltottak ezektől). Kicsit még könnyen kezdek el sírni, mindenen szinte, Lulu kócos haján, az állatos filmeken, hogy Maisy milyen édesen alszik, vagy hogy Lulu hogy pisze-piszézik az apjával Skypon keresztül. De szerencsére nem tart sokáig sosem a zápor, hisz dolog van, mindig!
Hohó, mára befejezem , nyikorgást hallok, jön a lefekvés előtti menet!


"Daddy home"

Hazaért Nyakigláb apu, feltöltődve, vagy kimerülve, azt még nem sikerült megállapítanunk :-)
Íme pár kép az érkezés napjáról, ami egyben Lulu legidősebb unokatesójának 18. szülinapi bulija is volt! (Azért vagyunk így kicicomázva)



SZERELEM 
AJIK

Nyunyu otthon maradt

2013. június 18., kedd

Ki kicsoda? Lehet tippelni

Megjegyzem, hogy a képek készítése közben egy gyermek sem sérült meg, vagy kezdett el zokogni!


2013. június 17., hétfő

Imádunk Los Angeles

Nyakigláb Apu három héttel kisebbik lánya születése után lelépett az Amerikába. Mi meg jól itt maradtunk csajok, hogy ugyan már három óránkénti szoptatás és egy vívódó kétésféléves...Szerencsére drága nagynénink segítségünkre sietett, és hősiesen kitart mellettünk ezeken az egyszerűnek nem nevezhető napokon.
Daddy-t várjuk haza, minden nap kiszínezünk egy repcsit!
Tehát míg Nyakigláb Apu itt "dolgozik" (haha, röfröf),
addíg velünk ezek történnek:
-világvége összeomlás a hétvégi iskolában, Lulu torka szakadtából üvölt és hisztizik másfél órán át, majd fél órát kedélyesen festeget, Maisy átalussza az üvöltést, majd rázendít ő is, hogy éhes!
- kertészkedés, kukackeresés, ásás, virágföld átcsoportosítás, sár, sár, sár!

-ablakmosás óriás lapos kővel, az eredményt nem részletezem.
- városlátogatás busszal (meglepően zökkenőmentes), majd vergődős, csapkodós hiszti a TK Maxx közepén, miután rájövök, hogy a bűbájosan sálakkal táncoló gyerekem nem balettozik, hanem csak elbújt, hogy betojjon, és persze nem hajlandó pelus cserére indulni.
- délutáni alvásból zokogva ébredő gyermekem megvigasztalása úgy, hogy kecsesen ágyára huppanó anyja alatt a faszerkezet összeomlik, anya a sarokban landol a lécek között, míg gyermek könnyekkel küzködve kacag!
Egyébként egész jól megvagyunk, Maisy három óránkénti turbó diétán van, de estére egész szép hat órákat is lehúz! Csak így tovább! Drága nagynénink lelkesen főz nekünk, bár a ma esti kakaós palacsinták után (melyekbe Lulu maga szórta a kakaót :-)) vagy másfél óráig tartott a lecsillapodási időszak; valószínű nem egyhamar fogunk édességet vacsorázni!
Igen, seprűvel, félmeztelenül táncol vacsi után, túl sok volt a kakaó!
Lulu kezdi megszokni a kistesót, jó nagyokat röhög rajta, mikor szegény böfög vagy pukkantgat, vagy egyszerűen csak nyikorog, ahogy Lulu mondja. Sokat akarja ölelgetni is, amit szigorú felügyelet mellet meg is engedünk, mert általában túldörzsöl, túlcsavar, ráhasal, bökdös, stb... de alakul a dolog!

Ígérem, írok egy új születéses beszámolót is, de valahogy nincs időm rá...nem is értem :-)

2013. június 3., hétfő

Maisy Sara es Lulu Roza, majdnem ket hete

Mig Mamiek szulnek...

mienk a jatszo!!!!
Elso kozos harmas
Aha, szoval ez a baba..., jo....
Labdaaaaa, szuper joooooo!!!!

Napozos
Ismerkedos
Kunkori
Elso nagycsalados kirandulas, Anglesey Abbey

Pozolj csaladdal
Eperfesztival vasarfia

Kerti locspocs

Csak egyedul mosok hajat!!!