Beleharapok a Mamuciba

Drága Négyéves Leánykám!

Csak úgy szalad az iső, és ismét eljött a napja, hogy tortát készítsek, és szülinapi meghívókat osztogassak! Kibéreltük a közeli gyerekcentrum tonratermét, és míg én egy ejtőernyős mesét játszottam az ottlévő 25 gyerkőccel (mert pesze mindenki tesóval és két szölővel érkezett), Nyakigláb Apu varázstrükkökkel kápráztatta el a minitinik seregét.
(Aki szeretné a videót látni, szívesen elküldöm e-mailben, de az internetre a sok gyermek miatt nem teszem fel. Torta kreálmányomat itt lehet megtekinteni: http://robotmami.blogspot.co.uk/, és igen, elfogyott az egész, persze volt vagy 50 ember.)

Utolsó évedet töltöd az oviban, és szeptembertől iskolás leszel, be is adtuk a jelentkezést, és izgatottan várjuk, hogy melyik iskola lesz a nyerő! Reméljük nem kell túl messzire utaznunk reggelente. Még mindig imádod az ovit, állítólag nagy feltaláló vagy, mindig új ötletekkel rukkolsz elő. A minap például az egász csoportnak egyenként gyártottál koronákat, de mindenkitől felvetted az egyéni rendelést színt és motívumot illetően. Az óvóbácsid azt mondta, hogy mindig sokat segítesz, és kiállsz az igazad mellet. Állítólag sosem ütsz meg senkit (fhjuuu), de kitartóan küzdesz az igazság oldalán, és nem adod fel, amyg meg nem érti valaki, hogy mi is a helyzet.

Itthon mostanában már kezdesz elvonulni, magadhoz veszel egy kis táskát, telepakolod mindenféle dologgal, ami a kezed ügyébe akad, és ide vonulsz, oda vonulsz, előadod a kis történeteidet, magyarázol, mesélsz, molyolsz. Imádsz beöltözni és táncolni, énekelni órákig. Most természetesen Elsa és Jégvarázs a menő, óriási lepellel vonulsz végig a lakáson, kék gumikesztyűbe, és szigorúan nézel. Közben üvölt a zene a magnóból, és Maisy nagy lelkesen lohol utánad, mint egy kiskutya utánozza minden lépésedet.
Hát íme, Anna-Maisy és Elsa-Lulu

Imádsz olvasni, és rajzolni, betűket formázni. Illetve kérdezel, szuper érdekes/vicces dolgokat, mint például:
A te jobb kezed miér más az én jobb kezemtől, amikor szemben állunk?

Még mindig magyarul beszélek hozzád, és a NEM TUDOMon kívűl mindent angolul mondasz. Olvassuk a magyar meséket, játszuk a magyar játékokat, magyarul hallgatunk zenét. Az a beszélőke csak nem akar jönni, elég nehezem tartom az iramot, de nem adom fel, és egy éeletem, egy halálom, akkor is fordítani fogom vissza amit mondasz, és egyszer csak majd elindul valami. UGYE?

Mindig ott vagy a nyomomban és segíteni akarsz mindenben. Jösz fel az emeletre velem dolgozni, ami azt jelenti, hogy elveszed a tollamat és a noteszomat, és rajzolsz. Jösz utánam, mikor takarítok, tied mindig a tükör és ablaktisztítás (elsődleges fázisa), és a portörlés. Imádsz velem jönni a boltba, természetesen nehéz megálllni, hogy a temérdek csokik közül ne akarjuk üvöltve mindet...de általában sikerül megállapodnunk egy doboz (savanyű puffadt) eperben vagy joghurtban. Ha varrok jösz velem, és nyomod a talpat nekem. Ha a gépen szerkesztek, (tenék) már nyitni is kell a PAINT programot, hogy rajzolhass. Ha főzök, rögtön ott vagy a kötényeded már fel is veszed, és tolod a széked. Persze a segítség sose jár egyedül, jön miniLuluMAISY, és bár húsz percig béke van és nyugalom, és anyai szívem olvadozik a büszkeségtől, hogy de édesek, ügyesek, jólneveltek, segítőkészek....egyszer csak elér minket az apokalipszis. Nem tudom, még nem jöttem rá, hogy két bájosan játszó/segítő lenykából hogy lehet pár másodperc leforgása alatt egy üvöltő, hörgő, sikító tornádó...de lesz.
Maisy viccesen megtép téged és nevet. Te fejhangon üvöltesz, mire Maisy megmarja az arcod, mire te ellököd, és Miasy üvölt és lesből támad, majd te is üvöltesz és puffogsz és a lábaddal toporzékolsz, majd Maisy is lilává változik és a földre zuhan hang nélkül üvöltve..... NA ÉS EZ MÉG CSAK A KEZDET.

Ennek ellenére büszkén mondhatom, hogy egy elbűvölő csimota vagy, nyurga lábú, göndör fürtű, örökké mosolygós, táncoslábú.
(És ezt minden hétfőn megerősíti a könyvtárban az összes teázó angol öregasszony is :-))