A legjobb barátném bejelentette, hogy elhagy a kenguruk miatt, ráadásul még el is utazik pár hétre mielőtt végleg elköltözne, úgyhogy bánatomba sütöttem egy narancstortát, jó nagy szeletet ettünk belőle Luluval, és szomorkodva hallgattuk közben ezt a dalt: Bánat, bánat
2012. január 26., csütörtök
Mi vár ránk?
Lulu legújabb hobbija a fiókhúzogatás és az ajtónyitogatás. Órákat képes eldödörögni, ki-be pakolni, kihúzni-felállni-leülni-betolni, kinyitni-átülni-becsukni. Általában hagyom, mert már egész ügyesen elveszi a kezét, és nem húzza rá az ajtót, és a fiókok sem esnek ki szerencsére a helyükről. Persze azért van pár tiltott zóna a a lakásban. És minél tiltottabb, annál csábítóbb. Ilyen például a mosókonyha üveg ajtaja, amit mindig zárva tartunk, mert odabent van az összes tisztítószer, gyógyszer és a pálinkagyűjtemény is (utóbbi csak azért, mert nem fogy; nem tudatos gyűjtögetésről beszélünk). De amint Lulu észreveszi, hogy nyílik a tiltott ajtó, uzsgyi, úgy kotor oda, mint a villám. És én egy kicsit hagyom "dolgozni", majd áthelyezem egy csomó izgalmas játék közé. A kisasszony ezt eddig zokszó nélkül viselte. Azonban ma, amint megtörtént az áthelyezés, olyan hisztit, igen HISZTIT levágott, hogy csak na. Szó szerint verte a fenekét a földhöz, rugózott fel-alá, miközben keservesen üvöltött és hablatyolt, összehúzott szemöldökkel nézett rám és csak mondta, mondta, mondta. Szerintem el is átkozott. Én meg csak ijedtem néztem, hogy mi történik az én édes kicsi pihe puha mosolygós jókedvű dögönyözni való csecsemőmmel. Mintha csak magamat láttam volna tinikoromban...Szegény anyukám!
2012. január 24., kedd
Februári kihívás
Egy angol nyelvű blog oldaláról lestem el az ötletet és nagyon megtetszett (http://bohemea.tumblr.com/post/15159383169), hogy az adott hónap minden napján egy megadott témában kell fotót készíteni. Lehet használni fényképezőgépet és telefont is, a lényeg az, hogy minden nap készüljön egy-egy fénykép, amik aztán felkerülnek az internetre.
Na ki tart velem?
Hónapnak a FEBRUÁRt választottam, mert akkor születtem, meg Lulu is, meg még sokan mások, akiket ismerek és szeretek. Meg persze ez egy elég rövid hónap, így talán nem lesz időm megunni vagy elfelejteni a fotózgatást. És ugye a januárról már lecsúsztunk...
Na szóval, íme a témák:
Várom a képeiteket, ide tervezem őket feltölteni, bár még nem tudom pontosan, hogyan tudom a feltöltést másoknak is elérhetővé tenni (valaki tudja esetleg?):
https://picasaweb.google.com/107464816146732432122/FebruariKihivas
Jó csattintgatást!
Na ki tart velem?
Hónapnak a FEBRUÁRt választottam, mert akkor születtem, meg Lulu is, meg még sokan mások, akiket ismerek és szeretek. Meg persze ez egy elég rövid hónap, így talán nem lesz időm megunni vagy elfelejteni a fotózgatást. És ugye a januárról már lecsúsztunk...
Na szóval, íme a témák:
Várom a képeiteket, ide tervezem őket feltölteni, bár még nem tudom pontosan, hogyan tudom a feltöltést másoknak is elérhetővé tenni (valaki tudja esetleg?):
https://picasaweb.google.com/107464816146732432122/FebruariKihivas
Jó csattintgatást!
2012. január 22., vasárnap
2012. január 16., hétfő
2012. január 9., hétfő
Az eltüntető trükk
Nyakigláb Apu a minap vacsora közben egy megpucolt mandarint egyensúlyozott a fején, ezzel szórakoztatva a csöppséget. Én természetesen a kis csapatra ripakodtam, hogy azért "álljonmegamenetazétellelnejátszunkmárkéremszépen", mire a mandarin hirtelen eltűnt Nyakigláb Apu háta mögött, s ezt Lulu óriás kacagással díjazta.
Azóta a kisasszony mindent, azaz MINDENT a fejére pakol, legyen az ruhadarab, játék, tányér, kaja, bármi! Nagyon édes, persze az odaszáradt humuszt kivakargatni a hajszöszből már nem olyan jó móka!
Aztán ma délután rájöttem, hogy Lulu továbbfejlesztette a fejrepakolós trükkjét, de nem is akárhogy: a csendes pihenő előtt Luluhoz legalább háromszor kellett bemennem megnyugtatni őt, nem is értettem, hogy miért. Énekeltünk, letettem, ő befordult a sarokba az állataival, és úgy tűnt, hogy elalszik végre, de pár perc múlva újra kiabálni kezdett és rángatta a rácsokat. Csak a harmadik menet után vettem észre, hogy szegény gyereknek tele van a pólója fakockákkal, azért nem tud elaludni, mert azok bökdösik minden oldalról. Fogalmam nem volt, hogyan kerültek a kockák a ruhája alá.... mígnem a délutáni játék közben kiderült:
Azóta a kisasszony mindent, azaz MINDENT a fejére pakol, legyen az ruhadarab, játék, tányér, kaja, bármi! Nagyon édes, persze az odaszáradt humuszt kivakargatni a hajszöszből már nem olyan jó móka!
Aztán ma délután rájöttem, hogy Lulu továbbfejlesztette a fejrepakolós trükkjét, de nem is akárhogy: a csendes pihenő előtt Luluhoz legalább háromszor kellett bemennem megnyugtatni őt, nem is értettem, hogy miért. Énekeltünk, letettem, ő befordult a sarokba az állataival, és úgy tűnt, hogy elalszik végre, de pár perc múlva újra kiabálni kezdett és rángatta a rácsokat. Csak a harmadik menet után vettem észre, hogy szegény gyereknek tele van a pólója fakockákkal, azért nem tud elaludni, mert azok bökdösik minden oldalról. Fogalmam nem volt, hogyan kerültek a kockák a ruhája alá.... mígnem a délutáni játék közben kiderült:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)