2012. április 29., vasárnap
2012. április 27., péntek
2012. április 23., hétfő
2012. április 11., szerda
A költészet napjára
Babits Mihály: Esti kérdés
Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?
Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?
2012. április 10., kedd
14 hónapos jelentés
Tavaszi szünet van és Húsvét, élvezzük a szabadságot. Idén nem utaztunk sehova, csak itthon szöszmötöltünk, Nyakigláb Apu is itthon volt négy napot.
Sajnos az idő egész ramaty, és az eső miatt nem nagyon lehet kimozdulni, ezért minden nem esős pillanatot kihasználunk, és kikukucskálunk az udvarra.
Lulu nő, nődögél, egész megváltozott az arca, már nincs az a tokás, kerek babafeje, és a haja is kezd kuszálódni.
Nyakigláb Apu sokat dolgozik, ismét járt Amerikában, nagy sikert aratott a konferencián. Itt bele lehet kukkantani, hogy mit is csinál: http://www.develop-online.net/news/40149/VIDEO-Sony-steals-the-show-at-GDC-with-PS-Vitas-astounding-augmented-reality-tech
Itthon is serénykedik, a minap például a radiátort akarta megszerelni, mert csöpögött. Megnézett egy youtube videót, hogy hogyan is kell csöpögést elállítani. Elővette a villáskulcsát, és két csavarintás után úgy fröcskölt a sáros víz vissza a plafonról, mintha szobaszökőkút volna. Én nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek, és miközben Nyakigláb Apu hüvelykujját tuszkolta a lukba, addig én a kirepült szelepet kerestem és óriási lepedőket és törölközőket terítettem a radiátor köré, azokkal itatgatva a kismedencényi vizet. De minden jó, ha jó a vége, két napi szerelgetés után a radiátorunk sem csöpög, a plafonunk sem sáros, illetve a padlónk sem rohad!!!! Éljen-éljen DIY (Do It Yourself azaz Csináld Magad).
Na, visszatérve Luluhoz:
Mozgás
Folyamatosan izeg-mozog, meg nem áll, le nem lehet lőni. Menni még nem megy, sőt, támaszkodás nélkül is csak kétszer állt meg, egyszer sem vette észre mit csinál. Viszont mindent toszigat, tologat, és csörtet utánuk, hol négykézláb, hol mint egy öreganyó a Zimmer kerettel. Tolja a székeket, a játékokat, a babakocsit, az óriás katicáját. Mindent! A kedvenc szőrös nyulát, Fluffy Bunny-t, minden "járgányra" felgyömöszöli, és vágtatnak. Szobákból ki-be, ajtókat döngetve, játékokat letiporva! Ha nyitva a bejárati ajtó, vagy a teraszajtó, már csörtet is kifele, cibálja ki valamelyik gurulósat, és nincs megállás! Zabálnivaló, kivéve mikor rájön a kert közepén, hogy tök egyedül van, és torka szakadtából üvölteni kezd! Reggeli idill:
Másik nagy kedvenc a lépcsőzés! Fürgén, kacagva kotor felfele, és tolatva, megfontoltan jön lefele. Napi négyszer-ötször is lépcsőzünk, természetesen fel a másodikig, meg vissza. Bele fog ebbe unni valaha? A lépcsőzésnek köszönhetően egyébként nagyon ügyesen tud már a kanapéra mászni és kicsi székekre térdelni. Nem mondanám, hogy nem veszélyesek a mutatványok, de hát ez van. Ja és ma újra felfedezte a gurulást, így közlekedett a lakásban egész délután.
Beszéd
Játék közben folyamatosan megy a duma. Magyaráz megállás nélkül, elalvás előtt, ébredés után, babakocsiban. Én Eshh vagyok, meg Aja, Nyakigláb Apu természetesen Daddy, áhítattal kiejtve! Van vau-vau, meg minyá, meg tátogó halacska. Madarakat látva csipog, hintázás közben énekel, hogy ta-ta, ta-ta-ta. És a végén a zsupsz is megy. Mindenre mutogat, én mondja, hogy ezt, ezt. Minden kell neki, és mindig minden más, és éppen az ami másnál van. Ha nem kap meg valamit, kétségbeesett torok hangon vernyog, míg el nem terelem a figyelmét! Énekelni imád, mindig dudorászik, hümmög, egymással kérdezz-felelekkel lallázunk. Ha Nyakigláb Apu gitározik, vagy ukulelézik, rögtön ott terem, vernyog, és fejhangon óbégat. Először meg is ijedtünk, hogy sírt, de neeeem. Csak muzikális a szentem!
Evés
A múlt hónapban fokozatosan abba hagytuk a szopizást. Nyakigláb Apu sokat segített, eleinte ő adott reggel is meg este is tápszert, de mér a második nap Lulu magától nyakalta a halszagú löttyöt! Imádja. Csökkentenem is kellett a reggeli adagot, mert hiába volt tápszer hatkor, alvás kilencig, a reggeli még akkor sem kellett.
Lulu egyébként egyenlőre mindenevő. A husikat nagyon nem eszi, valószínű azért, mert még nincs őrlő foga, illetve a csokitortámat is visszautasította!!! Ejnye-ejnye! Minden áron önállóan akar enni, döfködi a villát meg a kanalat a tányérba, hátha ráakad valami a végére. Aztán kis idő után megunja, és a kezével jó ízűen nekiáll majszolni.
Alvás
Szerencsére, ha nincs láz, hányás vagy fogzás, akkor mint a kis angyal alszik nyolctól nyolcig, magát ügyesen elaltatja, Fluffy Bunny-nak magyarázva, meg a rácsokat néha-néha megdöngetve.
Sikeresen átszoktunk az egyszeri de hosszú alvásra is, általában ebéd után, van úgy hogy 2,5 órát is képes szunyókálni!!!! Éljen éljen!
Játék
Bármi, amit lehet tolni, az menő! Még ha nincsen kereke, akkor is! Szeret homokban ülve kavargatni, kavicsokat gyűjtögetni, csoportosítani, átrendezni, edényből edénybe szortírozni (anyja lánya). De sokáig nem ül a fenekén, még a mesekönyvekhez sincs sok türelme mostanában. Énekelni imád, főleg ha mutogatni is lehet hozzá, tekerni, csavarni, plafonra mutatni, csikizni, csipkedni.
Állandóan kergetőzést kezdeményez, huncutul ránk néz, majd eliszkol röhögve, és addig csinálja, amíg utána nem megyünk.
Csiszi-csuszi:
Kapcsolatok
Hát hozzám van nőve, és nem könnyű lefejteni. Néha még Nyakigláb Apu sem kell neki, ha én jelen vagyok. Hétvégén tehát bujkálok a lakásban, ha egy kicsit pihenni szeretnék. És persze ha én nem vagyok jelen, mindenkivel édi-bébi, vicces, nyitott, közvetlen. De amint Anya is van, akkor folyamatos a nyavalygás, mindig belém kapaszkodik, ha kilépek egy pillanatra, torka szakadtából üvölteni kezd. Még a lihegő kutyák sem tudnak mosolyt csalni a szájára.
Gyerkőcökkel jól érzi magát, mindig együtt tesznek-vesznek, néha megy a harc a játékokért, de hamar lecsillapodnak a kedélyek. Szeret oda bújni és puszit adni, na meg persze kapni! Nagy kópé, és olyan huncut és cserfes, el sem képzeltem volna.
Sajnos az idő egész ramaty, és az eső miatt nem nagyon lehet kimozdulni, ezért minden nem esős pillanatot kihasználunk, és kikukucskálunk az udvarra.
Lulu nő, nődögél, egész megváltozott az arca, már nincs az a tokás, kerek babafeje, és a haja is kezd kuszálódni.
Nyakigláb Apu sokat dolgozik, ismét járt Amerikában, nagy sikert aratott a konferencián. Itt bele lehet kukkantani, hogy mit is csinál: http://www.develop-online.net/news/40149/VIDEO-Sony-steals-the-show-at-GDC-with-PS-Vitas-astounding-augmented-reality-tech
Itthon is serénykedik, a minap például a radiátort akarta megszerelni, mert csöpögött. Megnézett egy youtube videót, hogy hogyan is kell csöpögést elállítani. Elővette a villáskulcsát, és két csavarintás után úgy fröcskölt a sáros víz vissza a plafonról, mintha szobaszökőkút volna. Én nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek, és miközben Nyakigláb Apu hüvelykujját tuszkolta a lukba, addig én a kirepült szelepet kerestem és óriási lepedőket és törölközőket terítettem a radiátor köré, azokkal itatgatva a kismedencényi vizet. De minden jó, ha jó a vége, két napi szerelgetés után a radiátorunk sem csöpög, a plafonunk sem sáros, illetve a padlónk sem rohad!!!! Éljen-éljen DIY (Do It Yourself azaz Csináld Magad).
Na, visszatérve Luluhoz:
Mozgás
Folyamatosan izeg-mozog, meg nem áll, le nem lehet lőni. Menni még nem megy, sőt, támaszkodás nélkül is csak kétszer állt meg, egyszer sem vette észre mit csinál. Viszont mindent toszigat, tologat, és csörtet utánuk, hol négykézláb, hol mint egy öreganyó a Zimmer kerettel. Tolja a székeket, a játékokat, a babakocsit, az óriás katicáját. Mindent! A kedvenc szőrös nyulát, Fluffy Bunny-t, minden "járgányra" felgyömöszöli, és vágtatnak. Szobákból ki-be, ajtókat döngetve, játékokat letiporva! Ha nyitva a bejárati ajtó, vagy a teraszajtó, már csörtet is kifele, cibálja ki valamelyik gurulósat, és nincs megállás! Zabálnivaló, kivéve mikor rájön a kert közepén, hogy tök egyedül van, és torka szakadtából üvölteni kezd! Reggeli idill:
Másik nagy kedvenc a lépcsőzés! Fürgén, kacagva kotor felfele, és tolatva, megfontoltan jön lefele. Napi négyszer-ötször is lépcsőzünk, természetesen fel a másodikig, meg vissza. Bele fog ebbe unni valaha? A lépcsőzésnek köszönhetően egyébként nagyon ügyesen tud már a kanapéra mászni és kicsi székekre térdelni. Nem mondanám, hogy nem veszélyesek a mutatványok, de hát ez van. Ja és ma újra felfedezte a gurulást, így közlekedett a lakásban egész délután.
Beszéd
Játék közben folyamatosan megy a duma. Magyaráz megállás nélkül, elalvás előtt, ébredés után, babakocsiban. Én Eshh vagyok, meg Aja, Nyakigláb Apu természetesen Daddy, áhítattal kiejtve! Van vau-vau, meg minyá, meg tátogó halacska. Madarakat látva csipog, hintázás közben énekel, hogy ta-ta, ta-ta-ta. És a végén a zsupsz is megy. Mindenre mutogat, én mondja, hogy ezt, ezt. Minden kell neki, és mindig minden más, és éppen az ami másnál van. Ha nem kap meg valamit, kétségbeesett torok hangon vernyog, míg el nem terelem a figyelmét! Énekelni imád, mindig dudorászik, hümmög, egymással kérdezz-felelekkel lallázunk. Ha Nyakigláb Apu gitározik, vagy ukulelézik, rögtön ott terem, vernyog, és fejhangon óbégat. Először meg is ijedtünk, hogy sírt, de neeeem. Csak muzikális a szentem!
Evés
A múlt hónapban fokozatosan abba hagytuk a szopizást. Nyakigláb Apu sokat segített, eleinte ő adott reggel is meg este is tápszert, de mér a második nap Lulu magától nyakalta a halszagú löttyöt! Imádja. Csökkentenem is kellett a reggeli adagot, mert hiába volt tápszer hatkor, alvás kilencig, a reggeli még akkor sem kellett.
Lulu egyébként egyenlőre mindenevő. A husikat nagyon nem eszi, valószínű azért, mert még nincs őrlő foga, illetve a csokitortámat is visszautasította!!! Ejnye-ejnye! Minden áron önállóan akar enni, döfködi a villát meg a kanalat a tányérba, hátha ráakad valami a végére. Aztán kis idő után megunja, és a kezével jó ízűen nekiáll majszolni.
Alvás
Szerencsére, ha nincs láz, hányás vagy fogzás, akkor mint a kis angyal alszik nyolctól nyolcig, magát ügyesen elaltatja, Fluffy Bunny-nak magyarázva, meg a rácsokat néha-néha megdöngetve.
Sikeresen átszoktunk az egyszeri de hosszú alvásra is, általában ebéd után, van úgy hogy 2,5 órát is képes szunyókálni!!!! Éljen éljen!
Játék
Bármi, amit lehet tolni, az menő! Még ha nincsen kereke, akkor is! Szeret homokban ülve kavargatni, kavicsokat gyűjtögetni, csoportosítani, átrendezni, edényből edénybe szortírozni (anyja lánya). De sokáig nem ül a fenekén, még a mesekönyvekhez sincs sok türelme mostanában. Énekelni imád, főleg ha mutogatni is lehet hozzá, tekerni, csavarni, plafonra mutatni, csikizni, csipkedni.
Állandóan kergetőzést kezdeményez, huncutul ránk néz, majd eliszkol röhögve, és addig csinálja, amíg utána nem megyünk.
Csiszi-csuszi:
Kapcsolatok
Hát hozzám van nőve, és nem könnyű lefejteni. Néha még Nyakigláb Apu sem kell neki, ha én jelen vagyok. Hétvégén tehát bujkálok a lakásban, ha egy kicsit pihenni szeretnék. És persze ha én nem vagyok jelen, mindenkivel édi-bébi, vicces, nyitott, közvetlen. De amint Anya is van, akkor folyamatos a nyavalygás, mindig belém kapaszkodik, ha kilépek egy pillanatra, torka szakadtából üvölteni kezd. Még a lihegő kutyák sem tudnak mosolyt csalni a szájára.
Gyerkőcökkel jól érzi magát, mindig együtt tesznek-vesznek, néha megy a harc a játékokért, de hamar lecsillapodnak a kedélyek. Szeret oda bújni és puszit adni, na meg persze kapni! Nagy kópé, és olyan huncut és cserfes, el sem képzeltem volna.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)