Lobster Lulu

Luluval esküvőre mentünk tegnap, és mivel a gyerekeknek be kellett öltözni, Nyakigláb Apuval úgy döntöttünk, hogy Luluból homárt faragunk. Éjfélig szabtunk és varrtunk péntek este, íme az eredmény:

Itt pedig drága kicsi lányunkat beraktuk a fazékba:

Az esküvő nagyon jól sikerült, ettünk, ittunk, táncoltunk, és Lulu jelmeze megnyerte a képzeletbeli fődíjat!

Varázslatos vityilló

Nemrég értünk haza a fantasztikus tóvidéki nyaralásból. Jött velünk Mamuci és Hugi is (én testvérem Hugi), és egy bérelt autóval elkocsikáztunk a hat órányira lévő Lake District-be. Nyakigláb Apu egyik barátnőjétől kaptuk kölcsön a kis pásztor házat, a falu végén, a farm mellett, a kiserdőnél, a két kapun túl... Eldugott kis házikó, alig látszott ki a bokrokból, körülöttünk mezők és hegyek, madárcsicsergés, birkabégetés, a házban ősrégi görbülő fagerendák, nyikorgó lépcsők és óriás kandalló.
Lulu nagyon jó kislány volt, az autózást is jól bírta, illetve a négy nap kirándulást is. Szegényt ki-be rángattuk kocsiba hordozóból, etetőszékből autósülésbe... hozzá is szokott őlulusága a sok figyelemhez, az állandó párbeszédekhez, a nagyszülői ringatáshoz, a nagynéni csiklandozásához.
Első nap egy kastélyt néztünk meg, és egy óriás adag Fish and Chips-et majszoltuk vagy egy órán keresztül a helyi kocsmában. Nyakigláb Apu két hegyi túrát is szervezett nekünk, a könyv szerint mindkettő három órás volt, így beleegyeztünk. Az első túra egy hegyre fel vezetett, aztán az a mögötti hegyre, aztán az a mögötti hegyre... A másik túra egy hágón át egy magasan fekvő hegyi tóhoz vitt minket. Természetesen mindkét túra alatt kicsit eltévedtünk a fenyvesben, összegabalyodtunk a láposban, hiába volt Nyakigláb Apunak sípja is meg iránytűje is. Mi lányok meg csak meneteltünk az őrsvezető után, szó nélkül, térdig sárosan.

Lulu nagyon élvezte a kiruccanást,  látott óriás hegyeket, tavakat, sok birkát és tehenet,  madárcsicsergésre ébredt (mi meg Lulucsicsergésre), gyűjtött virágot és kagylókat, játszott katicával és beletapicskolt a tengerbe is! Mindenki szomorúan búcsúzott a varázslatos vityillótól, egyedül Nyakigláb Apu örült,  mert már alig várta, hogy ne behúzott nyakkal és lehajtott fejjel kelljen mászkálnia a gerendás házikóban.
képekhez ide kattints

Ma megtörtént...

Minden szoptatós anyuka rémálma, hogy egyszer elfelejti visszacsomagolni magát. Hogy majd ÚGY nyit ajtót a postásnak vagy a gázosnak, az meg csak néz, anyuka meg észre sem veszi, hogy mi van.
Hát ma velem megtörtént, bér szerencsére nem volt annyira vészes a látvány. Nyakigláb Apu és Mamuci beszaladtak vásárolni, míg én a kocsiban etettem Lulut. Aztán siettem utánuk, Lulut cipelve a hordozóban, ami szerencsére eltakart engem, legalább is én ezt szeretném gondolni. És néztek páran, éreztem én, de többnyire a parkolóban. Gondoltam, hogy biztos cuki a gyerek.
Az úton hazafele vettem észre, bár nem követtem el közszemérem sértést, de a világos kék szoptatós felső erre a célra kivágott lukain keresztül ott kereklett a fekete szoptatós melltartó.
Nyakigláb Apu szerint nem volt NAGYON észrevehető. Mintha a kollekció része lett volna.

Pöttyök

Mamuci vs. Granny

Most látom, hogy júliusban még csak egyszer írtam, úgyhogy próbálom most bepótolni.
Luluval imádjuk a nyarat, mert olyan jó meztelen lábujjakba kapaszkodva gügyögni a kertben a fák alatt. Mást nagyon nem is csinálunk. Míg Lulu gyakorol, addig én olvasgatok, el sem hiszem, hogy már a felénél járok egy 500 oldalas könyvnek!
Azért persze járunk a szokásos baba jógára, baba jelbeszédre és baba-mama csoportba. A bemutatkozásnál mi még mindig ugyanazt mondjuk, hogy Lulu nem gurul, nem ül, nincs foga, még mindig csak szopizik, de 12-13 órákat alszik éjjelente, már ötödik hete. Ezt még mindig nem akarom elhinni, de kezdek hozzá szokni, hogy akár két filmet is megnézhetnék vacsora után. Bár azt mondják a bölcsek, hogy ez fog változni...
Egyébként írtam már a baba jelbeszédről? Kb 40 percen keresztül énekelünk, és közben tanuljuk a jeleket. Mindig más témában, lefekvés, állatok, evés, ilyenek. Lulu csak fekszik a földön és néz, én meg egyenlőre úgy nézek ki, mint egy ittas karaokés, aki a YMCA-t próbálja elmutogatni... mert sem a dalokat, sem a jeleket nem tudom. De nagyon igyekszem!

A hét csúcspontja az, hogy végre megérkezett várva várt Mamuci (magyar nagymama), akit már hónapok óta nem láttunk. Luluval két perc alatt összemelegedtek, és órákon át kokettáltak a pokrócon, mesélgettek, énekeltek és jó nagyokat kacagtak. Erre azonban Granny (angol nagymama) kicsit féltékeny, hisz hiába látja Lulut hetente többször is, a síráson kívül más reakciót még nem sikerült kiváltania unokájából. Pedig nagyon türelmesen barátkoznak, de Granny szerint Lulu a magyar nyelvet jobban szereti. Diarmid szerint pedig Lulu azt hiszi, hogy a gyerek kettőt lát, hisz anyukámnak még a hangja is olyan, mint az enyém.

Időjárási viszonyok, csalódások, randik

Itt van a július, és tombol a kánikula. Nem az a kellemes nyári forróság, amikor éjfélig lehet a kertben ücsörögni egy szál pendelyben. Napközben olyan fülledt az idő, mint az esőerdőben, estére meg tíz fokra zuhan vissza. De azért szeretjük, bár Lulu elég nyűgös lesz tőle, és sokat alszik. Még a soknál is többet.
Néha úgy tűnik, alváson és nézelődésen kívül nem is csinál mást. Tudom, nem szabad sose már gyerekével összehasonlítani a sajátodat, de azért titokban irigykedem, mikor a jóga barátok már fogat növesztettek négy hónaposan, ide-oda gurulnak négy és fél hónaposan, vagy ülni tudnak öt hónaposan. És amikor ránk kerül a sor, hogy elmeséljük mi történt az elmúlt héten, én mindig ugyanazt mondom, hogy mi sokat alszunk. Már negyedik hete. Ami persze szintén irigylésre méltó... na de minden héten?
A múltkor feltett fordulós videó is csak a véletlen műve volt, szerintem eldőlt a kisasszony, én meg pont rögzítettem. Nyakigláb Apu szerint a gyerek a másodfokú egyenlet megoldóképletén elmélkedik. És persze nem gyakorol, hanem egyszer csak csinálni fogja amit kell. Úgy legyen.

A múlt hét nagy csalódása az volt, hogy kiderült, hogy nincsen munkám. Mindig is tudtam, hogy a szerződésem csak augusztus végéig szólt, de mikor gyesre mentem ezt elfelejtette mindenki, és abban a hitben voltunk, hogy februárig megtartják a posztom. Na de nem, mert persze az új kormány kevesebb pénzzel támogatja az iskolákat, és azok meg úgy csökkentik a kiadásokat, hogy a gyesen lévő anyukának nem hosszabbítják meg a szerződését. Bumm.
Túl szomorú viszont nem vagyok. Egyrészt azért, mert ha vissza is mennék dolgozni, kb. 10 fonttal keresnék kevesebbet, mint amennyibe a bölcsi kerülne. Másrészt pedig, nincs is hely a környékbeli bölcsikben, még a várólistán sem.
Egy kedves barátnőm szerint már az első randi után fel kellett volna iratkozni arra a várólistára.