Nemrég értünk haza a fantasztikus tóvidéki nyaralásból. Jött velünk Mamuci és Hugi is (én testvérem Hugi), és egy bérelt autóval elkocsikáztunk a hat órányira lévő Lake District-be. Nyakigláb Apu egyik barátnőjétől kaptuk kölcsön a kis pásztor házat, a falu végén, a farm mellett, a kiserdőnél, a két kapun túl... Eldugott kis házikó, alig látszott ki a bokrokból, körülöttünk mezők és hegyek, madárcsicsergés, birkabégetés, a házban ősrégi görbülő fagerendák, nyikorgó lépcsők és óriás kandalló.
Lulu nagyon jó kislány volt, az autózást is jól bírta, illetve a négy nap kirándulást is. Szegényt ki-be rángattuk kocsiba hordozóból, etetőszékből autósülésbe... hozzá is szokott őlulusága a sok figyelemhez, az állandó párbeszédekhez, a nagyszülői ringatáshoz, a nagynéni csiklandozásához.
Első nap egy kastélyt néztünk meg, és egy óriás adag Fish and Chips-et majszoltuk vagy egy órán keresztül a helyi kocsmában. Nyakigláb Apu két hegyi túrát is szervezett nekünk, a könyv szerint mindkettő három órás volt, így beleegyeztünk. Az első túra egy hegyre fel vezetett, aztán az a mögötti hegyre, aztán az a mögötti hegyre... A másik túra egy hágón át egy magasan fekvő hegyi tóhoz vitt minket. Természetesen mindkét túra alatt kicsit eltévedtünk a fenyvesben, összegabalyodtunk a láposban, hiába volt Nyakigláb Apunak sípja is meg iránytűje is. Mi lányok meg csak meneteltünk az őrsvezető után, szó nélkül, térdig sárosan.
Lulu nagyon élvezte a kiruccanást, látott óriás hegyeket, tavakat, sok birkát és tehenet, madárcsicsergésre ébredt (mi meg Lulucsicsergésre), gyűjtött virágot és kagylókat, játszott katicával és beletapicskolt a tengerbe is! Mindenki szomorúan búcsúzott a varázslatos vityillótól, egyedül Nyakigláb Apu örült, mert már alig várta, hogy ne behúzott nyakkal és lehajtott fejjel kelljen mászkálnia a gerendás házikóban.
képekhez ide kattints
Lulu nagyon jó kislány volt, az autózást is jól bírta, illetve a négy nap kirándulást is. Szegényt ki-be rángattuk kocsiba hordozóból, etetőszékből autósülésbe... hozzá is szokott őlulusága a sok figyelemhez, az állandó párbeszédekhez, a nagyszülői ringatáshoz, a nagynéni csiklandozásához.
Első nap egy kastélyt néztünk meg, és egy óriás adag Fish and Chips-et majszoltuk vagy egy órán keresztül a helyi kocsmában. Nyakigláb Apu két hegyi túrát is szervezett nekünk, a könyv szerint mindkettő három órás volt, így beleegyeztünk. Az első túra egy hegyre fel vezetett, aztán az a mögötti hegyre, aztán az a mögötti hegyre... A másik túra egy hágón át egy magasan fekvő hegyi tóhoz vitt minket. Természetesen mindkét túra alatt kicsit eltévedtünk a fenyvesben, összegabalyodtunk a láposban, hiába volt Nyakigláb Apunak sípja is meg iránytűje is. Mi lányok meg csak meneteltünk az őrsvezető után, szó nélkül, térdig sárosan.
Lulu nagyon élvezte a kiruccanást, látott óriás hegyeket, tavakat, sok birkát és tehenet, madárcsicsergésre ébredt (mi meg Lulucsicsergésre), gyűjtött virágot és kagylókat, játszott katicával és beletapicskolt a tengerbe is! Mindenki szomorúan búcsúzott a varázslatos vityillótól, egyedül Nyakigláb Apu örült, mert már alig várta, hogy ne behúzott nyakkal és lehajtott fejjel kelljen mászkálnia a gerendás házikóban.
képekhez ide kattints
de jóóóóó :):)
VálaszTörlés