Mindjart itt a tel, es csak megyunk, megyunk az oviba meg a suliba. Tegnap meg ma volt mindket helyen szuloi. Lulu imad jarni, ugral oromeben, ha mehet. Egesz delutan arrol mesel, hogy mi volt, kivel jatszott, mit tanult es mit evett.
Szuloin is ezeket mondtak, imad tanulni, allandoan ir vagy olvas valami asztalnal, sok baratja van, fiuk es lanyok is, imad intezkedni, de masokat is hagy ervenyesulni. Szuper.
Extranagy bringaval jovunk-megyunk, ha esik, ha fuj, kuzdunk az elemekkel meg a tehenekkel. Csak egyszer alltak el az utamat, de az boven eleg is volt :-)
Maisy szuloi ertekezlete a kovetkezokeppen zajott:
-Jaj, Miasy nagyon edes, es mennyit beszel az utobbi honapban annyira megindult a beszede.
-Tudom, ugye, mar kezdtem aggodni...
-En is, en is mar aggodtam (koszi :-))
- Van valami kerdese anyuka?
- Igen, alszik a gyerek delutan?
- Persze, magatol megy lefekudni a matracra, miert otthon nem?
- Nem.
-Meglepo
- Eszik a gyerek rendesen?
- Persze, ugyesen eszik, altalaban mindent kiprobal, de vannak kedvencei. Miert, otthon nem?
- Nem, csak banant meg zabkasat meg uborkat.
- Meglepo
- Es kedves masokkal es hallgat altalaban az instrukciokra?
- Jaj hat nagyo nszofogado, mindig elpakol, megosztja a dolgokat masokkal, ha valaki sir akkor vigasztal. Miert, otthon nem?
- Hat nem. Es akkor az oviba nem is karmol meg harap?
- Nem dehogy, miert otthon?
- hmmmmm
Ez a kep akkor keszult, mikor a tokeletes ovodas gyerekem egy oran keresztul nem volt hajlando kiszallni a lelancolt bicobol, es akarhanyszor oda akartam menni kivenni karmolt, harapott... volna. Hat en nem vettem ki, hagytam, hadd uljon, nyitva volt az ajto, sutott a nap, hagytam, hogy kibontakozzon a dackorszak!
