Kb. egy éve Nyakigláb Aput felhívta a nővére, hogy megtartsák-e a tinik ágyait, kellhet-e majd nekünk. Szuper jó kis ágyak egyébként, lehet keretes, emeletes, galériás, szóval variálható: Flexa
Nyakigláb Apu bevonult akkor Lulu szobájába, mért, számolt, férfiasan gondolkodott, majd vissza hívtuk nővérét, hogy igen, szeretnénk az ágyat, idővel.
A múlt héten elérkezettnek láttam az időt az ágycserére. Egyik ok az volt, hogy elég nehezen emelgetem már Lulu ki-be a kiságyból, a másik meg az, hogy a három éves ruhákat hordó colos gyerek lassan kinövi azt, és az oldal rács levétele csak egy hónapig javított volna a helyzeten.
Szóval mondtam a rokonoknak, jöhet az ágy, vasárnap cserélünk. Fontos volt, hogy Lulu ott legyen, és segítsen a szerelésben, így legalább nem volt váratlan az új helyzet. Kiságyat szét is szereltük, Lulu az imbuszkulcsok mestere meg Víziló Mamija. Közben megérkezett a nagy ágy, és én köpni, nyelni nem tudtam. Őszintén szólva, csak magamban röhögtem, hogy hogy is lehetett az a mérés egy évvel ezelőtt. Ki nem adott meg jó méreteket?
Az ágy óriási. Rendes 190 centis tini/felnőtt ágy. De visszaút nem volt, Lulu már ugrált a keret közepén, hogy NYÚÚÚÚBEEED NYÚÚÚÚBEEED, a régi kiságy már lapokban a padláson, a gyereknek valahol aludni kell, nincs idő vasárnap késő délután egy toddler ágy vásárlásra...
Szóval ágy kész lett vacsorára, Lulu ment is fel fürdeni, elrendezte az állatait, és a szokásos negyed órás mese és ének rutin után, mintha semmi változás nem történt volna, elaludt nyolckor és másnap fél kilencig durmolt.
Az új ágyat mindenki imádja, kivéve Víziló Mami, aki oldalazva is alig fér be a nagy hasától a szobába. Szóval egy hónapon belül vagy nem fogok többé bejutni/kijutni Lulu lakosztályába/ból, vagy pedig nekiállhatunk átrendezni az egész lakást (az ágy jelen pillanatban a szoba leghosszabb oldalfalánál helyezkedik el, ez egyébként egy "double bedroom"-ként árulható helyiség).
Nyakigláb Apu bevonult akkor Lulu szobájába, mért, számolt, férfiasan gondolkodott, majd vissza hívtuk nővérét, hogy igen, szeretnénk az ágyat, idővel.
A múlt héten elérkezettnek láttam az időt az ágycserére. Egyik ok az volt, hogy elég nehezen emelgetem már Lulu ki-be a kiságyból, a másik meg az, hogy a három éves ruhákat hordó colos gyerek lassan kinövi azt, és az oldal rács levétele csak egy hónapig javított volna a helyzeten.
Szóval mondtam a rokonoknak, jöhet az ágy, vasárnap cserélünk. Fontos volt, hogy Lulu ott legyen, és segítsen a szerelésben, így legalább nem volt váratlan az új helyzet. Kiságyat szét is szereltük, Lulu az imbuszkulcsok mestere meg Víziló Mamija. Közben megérkezett a nagy ágy, és én köpni, nyelni nem tudtam. Őszintén szólva, csak magamban röhögtem, hogy hogy is lehetett az a mérés egy évvel ezelőtt. Ki nem adott meg jó méreteket?Az ágy óriási. Rendes 190 centis tini/felnőtt ágy. De visszaút nem volt, Lulu már ugrált a keret közepén, hogy NYÚÚÚÚBEEED NYÚÚÚÚBEEED, a régi kiságy már lapokban a padláson, a gyereknek valahol aludni kell, nincs idő vasárnap késő délután egy toddler ágy vásárlásra...
Szóval ágy kész lett vacsorára, Lulu ment is fel fürdeni, elrendezte az állatait, és a szokásos negyed órás mese és ének rutin után, mintha semmi változás nem történt volna, elaludt nyolckor és másnap fél kilencig durmolt.
Az új ágyat mindenki imádja, kivéve Víziló Mami, aki oldalazva is alig fér be a nagy hasától a szobába. Szóval egy hónapon belül vagy nem fogok többé bejutni/kijutni Lulu lakosztályába/ból, vagy pedig nekiállhatunk átrendezni az egész lakást (az ágy jelen pillanatban a szoba leghosszabb oldalfalánál helyezkedik el, ez egyébként egy "double bedroom"-ként árulható helyiség).
haha :) minek mennél be, hát majd Nyakigláb Apu altat meg takarít (majd ha Lulu megint mindent összehány, de reméljük nem sokszor lesz megint ilyen). puszi :)
VálaszTörlés