Mindent felcímkéztem, ahogy kérték, két adag váltóruha szatyorban, családi fotók kinyomtatva, kis füzet kitöltve, szólista magyarul bekészítve... Lulut egy óra alvás után kellet felkeltenem, hogy beérjünk időben a bölcsibe, nem volt túl nyűgös tőle, de nem jó az, ha felkeltik az embert. A tíz perces séta alatt párszor elénekeltük a Kiscsibés dalt, ahol a kedvenc a sok csipogás, különböző hangokon. Lulu útközben elmesélte nekem, hogy "böcsibe Juju, kiffijú, kissány, csúsz, Mami emme". Odaértünk, amint kinyitottam a terem ajtaját, Lulu dobta a kabátját a földre, vette le a sálat, sapkát, pulcsit, aztán odavittük a fogasra azokat, majd már ült is le cipőt levenni, Maili segítségével. Én elköszöntem, adtam puszit, mondtam, hogy majd jövök, Lulu rámnézett, aztán vette le tovább a cipőjét. Úgyhogy kijöttem. Haza úton még jó hogy süt a nap és feltehettem a napszemüvegem, mert megmondom őszintén, kicsit könnybe lábadt a szemem. Hogy tényleg ennyi lenne, ilyen nagylány, teljesen egyedül bemegy, levetkőzik, és már játszik is!
Én meg itthon ülök, a telefonom a leghangosabbra állítva, várom, hogy hívjanak, hogy négyre vagy ötre menjek, azt mondták szólnak ahhoz viszonyítva, hogy hogy érzi magát a kisasszony! Tik-tok... folyt köv....
...Na már itt is vagyok, kb tíz perc telt el, hívtak a bölcsiből, hogy Lulu tök jól van, semmi nem volt, mikor eljöttem, mehetek ötre. Úgyhogy majd este írok a gyermek állapotáról is!...
...Odaértem kb 5 perccel 5 előtt, az ajtón bekukucskálva láttam Lulu odabújva egy bölcsis lányhoz, szemei dagadtak. Odajött Maili, mondta, hogy kb 20 perce elkezdett pityeregni, és nem vészes, de kicsit szomorú már, előtte semmi nem volt, gyurmáztak, ugráltak, uzsonnáztak stb. Ekkor Lulu észrevett, és elkezdett zokogni, átvettem a kapun, de mire megbeszéltük a lányokkal, hogy holnap hányra menjünk, addigra Lulu már magyarázta, hogy a kislánnyal hogy ugrált, és hogy gyurmáztak. Megkérdeztem Lulut, hogy "És kint voltatok?", mire Maili felelt, hogy úgy tűnt Lulunak nem volt kedve kimenni. Nem akartam mondani neki, hogy egy kétéves mindenre azt mondja, hogy nem, és biztos jó lett volna egy kis kinti ugrabugra az ott töltött két és fél óra alatt, és csak ki kell terelgetni....még azért várok pár napot ezzel.
Szóval mire kiértünk a kabátokhoz, Lulu azt magyarázta, hogy milyen mesekönyvet olvastak, az elefántról és a majomról, és hogy mostak kezet a pirítós előtt, és hogy gyurmáztak is. És kérdeztem, hogy holnap is jöjjünk-e, azt mondta "je", és hogy aranyos a Maili, szintén azt mondta "je" Úgyhogy anyai szívem megnyugodott, gyerek még egyben, beszélni is tud, sőt hazáig mondta, majd az apjának is mondta, és mint egy hiperaktív kismacska, fél nyolckor még bicózni ment a tömb körül. Ne kérdezzétek, az apja találta ki!
Holnap megyünk 9-12-ig, és majd látjuk, hogy tényleg "je" minden!
Én meg itthon ülök, a telefonom a leghangosabbra állítva, várom, hogy hívjanak, hogy négyre vagy ötre menjek, azt mondták szólnak ahhoz viszonyítva, hogy hogy érzi magát a kisasszony! Tik-tok... folyt köv....
...Na már itt is vagyok, kb tíz perc telt el, hívtak a bölcsiből, hogy Lulu tök jól van, semmi nem volt, mikor eljöttem, mehetek ötre. Úgyhogy majd este írok a gyermek állapotáról is!...
...Odaértem kb 5 perccel 5 előtt, az ajtón bekukucskálva láttam Lulu odabújva egy bölcsis lányhoz, szemei dagadtak. Odajött Maili, mondta, hogy kb 20 perce elkezdett pityeregni, és nem vészes, de kicsit szomorú már, előtte semmi nem volt, gyurmáztak, ugráltak, uzsonnáztak stb. Ekkor Lulu észrevett, és elkezdett zokogni, átvettem a kapun, de mire megbeszéltük a lányokkal, hogy holnap hányra menjünk, addigra Lulu már magyarázta, hogy a kislánnyal hogy ugrált, és hogy gyurmáztak. Megkérdeztem Lulut, hogy "És kint voltatok?", mire Maili felelt, hogy úgy tűnt Lulunak nem volt kedve kimenni. Nem akartam mondani neki, hogy egy kétéves mindenre azt mondja, hogy nem, és biztos jó lett volna egy kis kinti ugrabugra az ott töltött két és fél óra alatt, és csak ki kell terelgetni....még azért várok pár napot ezzel.
Szóval mire kiértünk a kabátokhoz, Lulu azt magyarázta, hogy milyen mesekönyvet olvastak, az elefántról és a majomról, és hogy mostak kezet a pirítós előtt, és hogy gyurmáztak is. És kérdeztem, hogy holnap is jöjjünk-e, azt mondta "je", és hogy aranyos a Maili, szintén azt mondta "je" Úgyhogy anyai szívem megnyugodott, gyerek még egyben, beszélni is tud, sőt hazáig mondta, majd az apjának is mondta, és mint egy hiperaktív kismacska, fél nyolckor még bicózni ment a tömb körül. Ne kérdezzétek, az apja találta ki!
Holnap megyünk 9-12-ig, és majd látjuk, hogy tényleg "je" minden!
je jeee :)
VálaszTörlés:)
VálaszTörlés