Hétfőn könyvtárba mentünk, Lulu, George (Lulu kis barátja) meg én. Kint szakadt az eső, bent pedig nyugdíjas nénik és bácsik olvasgattak, csendesen válogattak a jó öreg könyvtárszagban. Mi bevonultunk a gyerekek számára fenntartott kis szobába, ahol lehet könyveket rámolni, vonatba ülni, macit hajigálni. Szerencsére nincs az a szigorú csend, mint ahogy én az otthoni könyvtárakra emlékszem, de azért mégis sutyorgok a gyerekeknek. Csak megszokásból.
Olvasgatunk, válogatunk mi is, kisebb civakodás vonatvezetői poszt ügyben, de semmi komoly hangcsata. Aztán érzem hirtelen, hogy valamelyik masiniszta telerakta a puttonyt, úgyhogy óriási bűzfelhőt vonszolva magunk után, de még mindig csendesen, elindulunk a mosdókhoz pelenkát cserélni. Minket néznek a nénik és a bácsik, hogy hogyan terelgetem a gyerkőcöket, büszkén, emelt fővel vonulunk, hogy "Igen kérem, még nincsenek két évesek, de milyen ügyesen osonunk itt a könyvtárban". Aztán befordulunk a mosdóba, én előkészülök a nagy műveletre, mikor hirtelen:
NÍÍÍÍNÓÓÓÓNÍÍÍNÓÓÓÓÓNÍÍÍÍNÓÓÓÓ
Hát persze hogy a kedves még nem két éveseim meghúzták a mozgássérült WC melletti vészjelzőt, ami mintha tűzriadó lett volna szólalt meg bent is, kint is, fülsüketítő módon.
Én lassan kidugtam a fejem az ajtón és még mindig suttogva odaszóltam a könyvtárosnak:
-Sorry, it was the kids!
Olvasgatunk, válogatunk mi is, kisebb civakodás vonatvezetői poszt ügyben, de semmi komoly hangcsata. Aztán érzem hirtelen, hogy valamelyik masiniszta telerakta a puttonyt, úgyhogy óriási bűzfelhőt vonszolva magunk után, de még mindig csendesen, elindulunk a mosdókhoz pelenkát cserélni. Minket néznek a nénik és a bácsik, hogy hogyan terelgetem a gyerkőcöket, büszkén, emelt fővel vonulunk, hogy "Igen kérem, még nincsenek két évesek, de milyen ügyesen osonunk itt a könyvtárban". Aztán befordulunk a mosdóba, én előkészülök a nagy műveletre, mikor hirtelen:
NÍÍÍÍNÓÓÓÓNÍÍÍNÓÓÓÓÓNÍÍÍÍNÓÓÓÓ
Hát persze hogy a kedves még nem két éveseim meghúzták a mozgássérült WC melletti vészjelzőt, ami mintha tűzriadó lett volna szólalt meg bent is, kint is, fülsüketítő módon.
Én lassan kidugtam a fejem az ajtón és még mindig suttogva odaszóltam a könyvtárosnak:
-Sorry, it was the kids!
Hehe :D Ez nagyon edes!
VálaszTörlésNyaron jartunk igy, Budapesten, csak Gordi emelle meg a kapaszkodo csavarjait is leszerelte, talalt a sarokban egy locsolokannat amit hasznalt is, es egy kissebb adag keztorlot is az aldozatok listajara tett... nem volt egy gyerekbiztos mellekhelyseg :)