Luluval kettecskén haza látogattunk a hétvégén. Nagyon jól éreztük magunkat a még mindig rekkenő hőségben! Köszönjük mindenkinek a randikat, a vendéglátást, és bocsánat mindenkitől, akiket kihagytunk. Íme pár kép:
és egy izgalmas vízisiklós videó:
Otthon Lulu tökéletesre fejlesztette a Csip-csip csókát, Mamunyi és Zsohhhíí nevek kiabálását, a páros lábbal történő elrugaszkodást és majdnem ugrást, a barackevést szőröstül-bőröstül és a NEM, NEM, NEM kedves kis szavacska mindennapi és folyamatos használatát.
A repülőúton hazafele nem aludt semmit a kisasszony éjfélig, és valószínű a fáradtságtól és talán fülbedugulástól (?) a kerékkiengedéstől egészen a kiszállásig (kb. 15 perc) úgy sikított, kiabált, rángatózott, rúgkapált, rákvörös fejjel levegőért zihált, hogy semmit sem tudtam tenni, sehogy sem tudtam megnyugtatni szegényt. Ilyet még életemben nem tapasztaltam tőle, de valami hihetetlen nyugalom szállt meg, és csak szorítottam magamhoz miközben landoltunk, nyugodtan összepakoltam egy kézzel, majd szinte az összes körülöttünk lévő utas, hol segítőkészen, hol türelmetlenül, leterelgetett minket a repülőről. Volt aki cicergett, volt aki sóhajtozott, volt aki együtt érzően közölte, hogy "Nálunk is ebben a korban kezdődött..."
Ekkor ismét megfogadtam, hogy Luluval kettesben egy darabig jobb, ha nem repülünk. Aztán ki tudja meddig bírom?
Otthon Lulu tökéletesre fejlesztette a Csip-csip csókát, Mamunyi és Zsohhhíí nevek kiabálását, a páros lábbal történő elrugaszkodást és majdnem ugrást, a barackevést szőröstül-bőröstül és a NEM, NEM, NEM kedves kis szavacska mindennapi és folyamatos használatát.
A repülőúton hazafele nem aludt semmit a kisasszony éjfélig, és valószínű a fáradtságtól és talán fülbedugulástól (?) a kerékkiengedéstől egészen a kiszállásig (kb. 15 perc) úgy sikított, kiabált, rángatózott, rúgkapált, rákvörös fejjel levegőért zihált, hogy semmit sem tudtam tenni, sehogy sem tudtam megnyugtatni szegényt. Ilyet még életemben nem tapasztaltam tőle, de valami hihetetlen nyugalom szállt meg, és csak szorítottam magamhoz miközben landoltunk, nyugodtan összepakoltam egy kézzel, majd szinte az összes körülöttünk lévő utas, hol segítőkészen, hol türelmetlenül, leterelgetett minket a repülőről. Volt aki cicergett, volt aki sóhajtozott, volt aki együtt érzően közölte, hogy "Nálunk is ebben a korban kezdődött..."
Ekkor ismét megfogadtam, hogy Luluval kettesben egy darabig jobb, ha nem repülünk. Aztán ki tudja meddig bírom?
bátrak vagytok és ügyesek! puszi
VálaszTörlés