Lulu hangos sírásásra ébredtünk éjfél után, Nyakigláb Apu lement, hogy megnézze mi is történt. Valószínű csak egy rossz álom volt, de mivel Lulu félig aludt, félig ébren volt, nagyon nehéz volt megvigasztalni. Én elbóbiskoltam, míg Nyakigláb Apu altatott, de olyan fél kettő körül arra ébredtem megint, hogy Lulu Mamiii, Mamiii-zik kétségbeesetten.
Úgyhogy váltottunk, levonultam párnástul, takaróstul, hogy majd Lulu mellé befekszem. Bekuporodtam, és a sírás azonnal abba maradt, viszont legalább tíz perces álombeszámolót kellett végighallgatnom, hogy a Mami meg a zsiráf, és az ágy és a Nyunyu, és "szlíp" (alszik) és Mami emegy dogozni. Csak nagyokat hümmögtem a vaksötétbe, majd végre Lulu is ledőlt mellém, befészkelt a hónaljamba, és hangosan szopni kezdte az úját. Sínen vagyunk, gondoltam. tíz perc múlva nagy forgolódás kezdődik, Lulu felül és elkezd tuszkolni lefele az ágyról, hogy Mami, így, nem így, oda, jó, na. Pozíció a következő: Én ülök az ágy legvégében, takaróm, párnám már a földön. Lulu keresztbe ékelve hason, a lába még valahogy a derekamat tuszkolja, de így most jó. Kérdezem, elmenjek? Ne, Mami, "szlip bed" (az ágyon aludjak). Gondoltam köszi.
Ismét szuszogás, én kezdek fázni, de most már megvárom míg elalszik a gyerek. Talán újra tíz perc eltelik, gyerek horkol, lábával néha oldalba döf, én úgy döntök kimegyek!
Természetesen óvatos támaszkodásom következtében hangos reccsenéssel beszakad az ágy, két léc is kiesik, Lulu felkiabál, Mami!!!!, én süsürgök, hogy minden rendben, Lulu visszaalszik, én egyensúlyozok az ágy legszélén, gyerek a hasamba befordul a bordáim alá, rátelepszik valami idegre....Juhujj, a legkényelmetlenebb pozíció, amit hónapok óta felvettem. Még várok tíz percet, aztán megpróbálok kiosonni, nyikorog a padló, nyikorog a kilincs, nyikorog a lépcső...
Háromkor bezuhanok az ágyba, majd hat óra tízkor arra kelünk, hogy valaki kaparássza az ajtót.....
Úgyhogy váltottunk, levonultam párnástul, takaróstul, hogy majd Lulu mellé befekszem. Bekuporodtam, és a sírás azonnal abba maradt, viszont legalább tíz perces álombeszámolót kellett végighallgatnom, hogy a Mami meg a zsiráf, és az ágy és a Nyunyu, és "szlíp" (alszik) és Mami emegy dogozni. Csak nagyokat hümmögtem a vaksötétbe, majd végre Lulu is ledőlt mellém, befészkelt a hónaljamba, és hangosan szopni kezdte az úját. Sínen vagyunk, gondoltam. tíz perc múlva nagy forgolódás kezdődik, Lulu felül és elkezd tuszkolni lefele az ágyról, hogy Mami, így, nem így, oda, jó, na. Pozíció a következő: Én ülök az ágy legvégében, takaróm, párnám már a földön. Lulu keresztbe ékelve hason, a lába még valahogy a derekamat tuszkolja, de így most jó. Kérdezem, elmenjek? Ne, Mami, "szlip bed" (az ágyon aludjak). Gondoltam köszi.
Ismét szuszogás, én kezdek fázni, de most már megvárom míg elalszik a gyerek. Talán újra tíz perc eltelik, gyerek horkol, lábával néha oldalba döf, én úgy döntök kimegyek!
Természetesen óvatos támaszkodásom következtében hangos reccsenéssel beszakad az ágy, két léc is kiesik, Lulu felkiabál, Mami!!!!, én süsürgök, hogy minden rendben, Lulu visszaalszik, én egyensúlyozok az ágy legszélén, gyerek a hasamba befordul a bordáim alá, rátelepszik valami idegre....Juhujj, a legkényelmetlenebb pozíció, amit hónapok óta felvettem. Még várok tíz percet, aztán megpróbálok kiosonni, nyikorog a padló, nyikorog a kilincs, nyikorog a lépcső...
Háromkor bezuhanok az ágyba, majd hat óra tízkor arra kelünk, hogy valaki kaparássza az ajtót.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése