Maisy Sára két hónapos

Ma töltötte be kishusi a második hónapját, juhujj, juhujj. Az idő úgy száguld, el sem hiszem. Óriáscsecsemőnk kb. 5,5-6 kg, nem mértük mostanában, de rohamosan növekszik. Nem is a kerekedés, hanem a nyúlás a jellemző, tegnap levettem a 6-9 hónapos, azaz 74-es ruhákat, mert a 62-est mér nem, a 68-ast meg épphogy tudom bepattintani. Én büszke vagyok az óriás gyerekeimre (Lulu is a 4 éves barátnőivel egymagas), de vajon más mit gondolhat rólunk? :-)
A nagy előnye egyébként a nagybabaságnak, hogy Maisy már jó két hete, 6-8 órás blokkokat alszik éjjel...fenomenális! Napközben is el-el szendereg néha, magától alszik el általában, egy jó hosszú 2 órát ebéd után (nagyjából akkor, mint Lulu), illetve pár 40 perces szundit. Fogalmam nincs, hogy mi a rutinja, csak telik a nap Luluval, és ő meg beilleszkedik. Nagyon nyugodt baba, nézelődik, vigyorog, morog, hörög, meg kell zabálni. Viszont az este héttől kb. tízig, tizenegyig tartó időszak nagyon fárasztó tud lenni. Itt "witching hours"-nak hívják, azaz boszorkány óráknak, se nem aludna, se nem enne, letenni nem lehet, leülni vele nem lehet, mintha egy másik gyerek lenne...torka szakadtából üvölt, míg be nem lilul a feje. De a hasa nem fáj, nem egy gázos gyerek...gondolom csak elege volt a napból. Általában egy film előtt, térdrogyasztó mozdulatokkal múlatjuk az időt, hol Nyakigláb Apu, hol én, felváltva riszálunk. Így egész jól felfrissítettem tudásom a legújabb filmekből, viszont bevallom őszintén, tudnék aludni helyettük. Na de majd azt is egyszer!
Mivel nyaralni voltunk két hétig, még nem volt meg a hat hetes ellenőrzés, illetve a nyolc hetes oltásra is csak két hét múlva kerül sor. Sajnos a ragacsos szeme hol szebb, hol rondább, a könnycsatorna még nem fejlődött ki rendesen, így törölgetem a csipát kamillával. Kaptunk a szemére antibiotikumot is, ha begyulladna nagyon, de bevallom inkább nem használom, ha nem kell. Még olyan picike törpe ez, és olyan új...
Lulu nagyon édes, állandóan keresi Maisy-t, ölelgeti, énekel neki, mutogatja neki a játékait. Nyakigláb Apu általában megfeledkezik róla napközben, viszont szívesen viszi hétvégén a csajokat sétálni, vagy vásárolni, hogy legyen egy szabad órácskám. Nagyon rendes Daddy, "veji gúdboj" azaz "very good boy", Lulu szerint.
Én az első pár hétben pörögtem a hormonoktól, tele voltam energiával. Most is egész jól bírom az egész napot a kettővel, igaz az alvás hiánya nagyon megvisel néha. Mondom is magamnak, hogy ha már enni kapnak, nem koszosak, nem véreznek, és még levegőn is voltunk, akkor nincs baj!!!! A sebem nagyon szépen gyógyul, már egyáltalán nem fáj, bár még óvatos vagyok emelésnél és ugrabugránál, azért ma tornáztam 25 percet, míg a csajok aludtak. Sajnos a rendes ruháim még nem jönnek fel, a terhes ruháim már nagyok, így vennem kellett két pár terhes nacit, egy mérettel kisebbet, mint eddig... Ez a harmadik terhesség utáni "babyfat" nagyon tapadós!
Maisy egyébként valahol teljesen olyan, mint Lulu volt, kiegyensúlyozott, nyugodt gyerkőc, vigyorgós képű, erős baba. Közben meg annyira más is, más hangokat hallat, máshogy fintorog, mások az igényei. Ahogy egyre többet kommunikál, egyre jobban kezdi befúrni magát a szívünkbe! Zabálni való!

A nap híre egyébként nem is ez, hanem a következő: Megszületett a trónörökös
Gratulálunk!